Nagyon köszönöm a kommenteket! Jól esne, ha ehhez is irnátok! Köszi! :)

Hétfőn dél környékén ébredtem föl. Hirtelen nem is tudtam hogy hol vagyok. Teljesen idegen volt a szoba. Aztán persze leesett, hogy otthon vagyok. Még egy kicsit fekdegéltem, majd elmentem a fürdőbe. Mikor leértem a konyhába, egy idegen férfit találtam ott, meg anyámat. Kicsit sem voltam ledöbbenve. Csak nagyon. Anyám kézéből kiesett a pohár, mikor meglátott.

-Hát te meg mit keresel itt?-kiáltott fel döbbenten.

-Én inkább azt kérdzném, hogy ez meg ki?-kérdeztem, miközben a korosodó pasasra mutattam.

-Ne mutogass!-rivallt rám az anyám.- Ő a barátom.

-Ahaa, és erről miért nem tudtál szólni? Vagy talán ezért nem vetted fel a telefonodat?

-Semmi közöd ehhez!-mondta anyám egyre hangosabban. Az ürge meg sem szólalt, csak az egyikőnkről a másikunkra nézett.

-Ah, nichts!-mondtam és mentem bocs, rohantam fel a szobámba. Anyám még utánam kiabált:

-És ne beszélj németül!!!-ordított utánam.  Észre se vettem hogy átváltottam németre.

Sajnos ez a suliban is gondot okozott. Volt olyan hogy magyarórán is nekiálltam németül beszélni. Persze a tanár egy szót sem értett az egészből, de csak annyit mondott hogy egy fordító kéne mellém. A hetek néha lassan, néha gyorsan teltek. Tamarával nagyon jó barátnők lettünk. Hannival és Rékával újra beszélő viszonyba vagyunk. Csak annyámmal nem. Már szinte Tamaránál lakom. Mert kiderült, hogy anyám a pasival közös névre iratták a házat. De kiderült, hogy ez az úriember, nem úriember. Rengeteget veszekszenek anyámmal. Kicsit sajnálom is anyát. De azt nem tudom felfogni, hogy valaki hogy varázsolhatta el így anyámat. A "mostohaapám" mindenbe beleszól. Mindíg mindent ő tud jobban. Ezért is vagyok többet Tamaránál. Az öccseivel, Balázzsal és Bencével is egész jól állok. Rengeteget hülyéskedünk Tamarával. A bátyja, Máté persze ki van ránk akadva, hogy rosszabbak vagyunk ketten mint Balázs meg Bence eggyütt. Különösebben nem zavar ez minket. Aznap este is Tamaráéknál voltam.

-Ááááhhh, nyáriszünetet akaroooook!!!-mondta Tamara.- Nekem elegem van a nyelvtanból!!! senki se állít meg az utcán, hogy mondjam meg hogy a más az melyik szófajba tartozik! Nem nyelvtan tanárnak akarok menni! Vááááh!

-Te aztán ki vagy akadva!-kuncogtam- De ez beletarozik az alapműveltségbe!

-Rendben! Te meg tudod mondani a szófaját?-kérdezte kihívóan.

-Öhm, alapszófaj, helyettesítő szófaj és névmás.-olvastam fel a füzetből.

-Füzetből még én is tudom!- mondta.- Mindegy, nekem ennyi elég volt!- becsukta a füzetét és eltette a táskájába. Én is eltettem a cuccom. Csütörtök este volt, így nem aludhattam ott. Legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a lakásba. A telefonom akkor hallgatott el, mikor felértem. 7 nem fogadott hívásom volt. 2 anyámtól, 1 a bátyámtól, 4 pedig Billtől. Bill hívott legutóbb, így őt hívtam vissza.

-Szia!-köszöntem.

-Szia!-köszönt megkönnyebbültem-azt hittem hogy valami bajod van és azért nem veszed fel.

-Nincs semmi baj!-füllentettem.-Csak itthon hagytam a telefonom.

-Értem. Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól!-végül is most még.-Te?

-Megvagyok.-sóhajtott- csak nagyon hiányzol.

-Nekem is nagyon!-mondtam és elszorult a torkom.-Amúgy merrefele jártok?

-Franciaországban vagyunk, Marseille a neve a városnak. Innen megyünk olaszországba holnap.-mondta.-kár, hogy nem lehetsz itt! Nagyon szép a város.-még fél órán keresztül beszélgettünk, de mennie kellett készülődni. Felhívtam a bátyámat. Csak arról akart érdeklődni, hogy minden rendben van-e otthon és hasonlók. Neki elmondtam mindent. A döbbenettől percekig nem jutott szóhoz. Mondta hogy amint vége a sulinak azonnal kimegyek Németországba. Nem tiltakoztam ellene. Szinte bármit megtettem volna azért hogy végre elkerüljek innen. Igaz, hogy akkor itt kellene hagynom a barátnőimet, de örökké úgysem lehetek náluk. Utána felhívtam anyámat. Ilyen hideg telefon beszélgetéstben soha nem volt részem. Közölte, hogy temetésen van. Mint kiderült a nagymamám meghalt. És mégcsak nem is mondta. Holnap jön haza. Közöltem, hogy hétvégén nem leszek itthon, tiltakozni akart, de letettem a telefont és kikapcsoltam. Sokáig sírtam. Nagyon szerettem a nagymamámat. Igaz, ritkán találkoztam vele. De ez nem baj. Ruhástul aludtam el. Még 8 óra sem volt. Reggel nem késtem el, pedig nem a telefonomra ébredtem. Csak magamtól felkeltem fél 7-kor. Egésznap levert voltam. A suliban ebédeltem. Tamarával nem szóltunk egymáshoz. Tudom, érdekelte hogy mi van velem, de tudta, hogy nem kell faggatóznia. Úgyis elmondom neki.

-Tom felhívott tegnap.-szólalt meg.

-Tényleg? És miről beszéltetek?-kérdztem.

-Hát, mindenféléről! A turnéról, a gyerekkorunkról, a szüleinkről, rólad, Billről, meg minden ilyen dologról. Olyan jó volt vele beszélni.-lelkendezett.

-Mégis mit beszéltetek rólunk??-kérdztem kicsit hangosabban a kelleténél.

-Ummm, hogy mennyire összeilletek, meghogy jól megértitek egymást. Tom azt is mondta hogy Bill totál beléd van esve...-mondta a végét halkan.

-Komolyan?-csillant fel a szemem.

-Igen, én is mondtam hogy te is totál bele vagy zúgva.-mondta kuncogva. Erre nem mondtam semmit. Csak elvörösödtem.

-Na, most olyan vörös a fejed, mint egy rák!-mondta.

-Hogy mered a fejemet egy rákhoz hasonlítani?-kérdeztem tetettett felháborodással. Erre elkezdett röhögni. Én csak néztem. Aztán nemsokára már mindketten szakadtunk a röhögéstől.

Nah, mára ennyi! Remélem tetszett!