Köszönöm a komikat Ancsika15-nek és Tinci Kaulitz89-nek.
Lassan 1 hónapja vagyunk együtt Billel. Ez volt életem legszebb hónapja. Azóta az északa óta amikor Hannah együtt volt Tommal nem igazán találkoztak csak egy-egy északára. A suli egész jól megy, a félévim is egész jó lett. A bátyámmal is találkoztam azóta, de most éppen Magyarországon van, meglátogatja anyát. Elvileg jövőhét pénteken jön haza. Az osztállyal egyész jól kijövünk, mármint a magyar brigád.
-Holnap miből irunk?-kérdezte Hannah.
-Őszinte legyek? Fogalmam sincs. Egyetalán holnap milyen nap lesz?
-Péntek.-felelte.
-Akkor csak 4 óránk lesz! Ez az!-mondtam.
-Aztán gondolom átmész Billhez.
-Persze, te meg Tomhoz?-néztem rá.
-Hát nem tudom. Én ennél egy kicsit többet szeretnék minthogy néha összejárunk és öhm na szóval érted!-mondta zavartan.- Igazából azt sem tudom hogy járunk-e vagy sem. Jajj, az olyan jó lenne.
-Sok sikert!
-Mikor mennek turnézni a fiúk?
-Február végefele.
-Egy hónapod van még.
-Igen.-válaszoltam. Elég késő volt már ,úgyhogy elentünk zuhanyozni természetesen külön, majd elmentünk aludni.
A pénteki nap egész gyorsan eltelt, sajnos egyből nem mehettem át Billékhez mert próbájuk volt. Este találkoztunk náluk. Tommékkal közösen megnéztünk egy filmet, majd mindenki ment fel a szobájába.
-Itt alszol ma?-kérdezte Bill.
-Igen, ha akarod!-mondtam.
-Persze ,hogy akarom!
-Olyan fura hogy nem vagy kifestve!-szólaltam mag egy kis halgatás után.
-Így már nem is tetszem?
-Dehogynem! Csak olyan fura. De így is cuki vagy.
-Természetesen!-mondta, majd finoman megcsókolt. Közelebb húzott magához, mire én beültem az ölébe. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Gyere!-kiáltotta Bill.
-Hali!- dugta be az ajtón a fejét Hannah- csak azt akarom kérdezni hogy kértek-e pizzát?
-Én igen.-mondtam.
-Én is.-mondta Bill. Miután Hannah becsukta az ajtót, Bill felé fordultam, mire megkérdezte
-Hol is hagytuk abba?
-Valahol itt.-mondtam majd megcsókoltam. Nemsokára ledöntött az ágyra, így csókolóztunk tovább. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Átfordultunk így én kerültem felülre. Ekkor megcsörrent a mobilom.
-Ne vedd fel!-morogta Bill.
-De muszály!-mondtam, majd felvettem.-Haló!.....Szia!...Nem emlékszel? 2 éve nem is láttam, azóta nem is beszéltünk!...Nem, nem tudok róla semmit!Miért történt vele valami?......Jesszus!!-síkítottam fel mire Bill rémülten nézett rám- és meggyógyul?...Oké, de ki tette ezt vele?......Értem. .....Remélem kiderül! Jobbulást kívánok neki. Átadod?....Oké, nemsokára majd hívlak.Szia!-mondtam letettem a telefont. Majd a kezembe temettem az arcom.
-Kicsim, mi történt?-kérdezte Bill. Nem érthette, hogy mit mondtam, mert magyarul beszéltem.
-Az egyik barátnőmet majdnem halálra verték.-mondtam szipogva.
-Nyugodj meg! Biztos rendbe jön! Meg fog gyógyulni!-ölelt át Bill.
-Az nem olyan biztos! Jelenleg kómában van és nem biztos hogy felébred!-mondtam még mindíg szipogva.
-Amúgy ki hívott?
-A bátyám.-feleltem.
-Ja, bocs. Már nem a barátnőm.
-Miért?-kérdezte Bill.
-2 éve egy hülyeségen összevesztünk, azóta nem beszéltem vele, még csak nem is láttam! De akkor is a legjobb barátnőm volt!
-Megjött a kaja!-rontott be Hannah, majd szaladt is el.
-Na, ehetünk végre!-mondta Tom mikor meglátott minket.-farakas éhes vagyok.
-Éhenkórász!-nevettet Hannah. Nem volt étvágyam. Folyton csak azon járt az agyam hogy Hanni már megint mibe keveredett bele.
-Nincs étvágyam!-szólaltam meg- felmegyek.-bementem Bill szobájába, rádőltem az ágyra és viszagondoltam a 2 évvel ezelőtti veszekedésünkre.
-Nem hiszem el, hogy megint beköptél!!-kiáltotta Hanni.
-Mi?? Én nem köptelek be!!! Szokás szerint mindent rám fogsz!!!-vágtam vissza.
-Akkor a nagyanyám mondta el apámnak hogy a pasimmal voltam az északa? Talán nem emlékszel a fogadalmunkra? Hogy soha nem áruljuk el a másikat?
-Dehogynem! De akkor sem én voltam!!! Miért hibáztatsz mindíg mindenért engem??
-Jó, de csak te tudod meg Réka! De ő velem volt tegnap egész nap! Csak te lehettél! De azt nem tudom felfogni hogy miért mondtad el azt is hogy drogozom?-ordítozott velem Hanni. Az apja valahogy megtudta Hanni titkait.
-Én meg azt nem értem hogy miért nem tudod felfogni hogy nem én voltam???!!! Miért kensz mindent rám? Sohase bíztál bennem!! Én bezzeg mindíg megosztottam veled minden titkomat!-ordítottam vissza.
-Te hülye ribanc! Velem ne merj ilyen hangon beszélni!
-Miért ne? Talán sérti őkegyelmességét??
-Lányok hagyjátok abba!-szólt közbe Réka. Mindíg ő volt az aki kibékített minket. De most nem sikerült.
-Ne védd ezt a ribancot! Apám miatta akar zárdába vinni! Egyedül ő tehet róla!!!- mondta indulatosan Hanni.
-Persze csakis!!!! Mert a kis Dalos Hanna szent és sérthetetlen! Ő a megtestesült jóság mintaképe mi???? Na, ne röhögtess!
-Mit beszélsz? Még neked áll fejjebb?
-Lányok kérlek! Ne csináljátok már.-könyörgött Réka.
-Fogd be! Döntsd el kinek az oldalán állsz!!
-Szerintem ebből hagyd ki őt!
-Mit szólsz be már megint??? Ha????
-Azt, hogy nem tudom ki volt az akit mindíg meg kellett menteni, amikor valami eszetlen hülyeséget csinált! Idióta!- ezt volt az a mondat ami miatt Hanni nem ált többet szóba velem. Valahogy mindíg őt találta meg a baj. Sohase volt olyan hét amikor nem kellett valamilyen csávából kihúzni.
-Igen??? Örülök hogy megtuttam mit gondolsz rólam! Réka döntsd el kinek az oldalán álsz! De ha őt választod többet nem állok szóba veled! Soha nem fogom megbocsátani!
-Én....én nem akarok választani köztetek! Mindketten a barátnőim vagytok! Ne kényszerítsetek erre!
-Válassz!-vágtuk rá egyszerre Hannival. Végül egyikőnket se választotta. Többet nem beszéltünk egymással, Hanni később Rékával kibékült. Én utána nem szereztem barátokat. Nem akartam elveszíteni még egyszer egy barátot, átélni mégegyszer ezt az érzést. Aztán 1 hét múlva elballagtunk. Azóta nem hallottam róluk. De ez a hír akkor is megrengetett. Ki akartam velük békülni de féltem az elutasítástól.
Folyt. Köv.
