Sajnálom hogy eddig nem írtam de probléma volt a nettel, meg a szünet előtti dogák.... Na még1x bocsi hogy nem irtam.Köszönöm a kommentet Ancsika15-nek és üzenem neki h olvasom a történetét.Néhány kommit elfogadnék.*szépen néz*Boldog Karácsonyt!
-Biztos??
-Igen-feleltem-na megyek aludni. Szia!-Adtam neki puszit és elmentem aludni.
****
Reggel olyan álmos voltam hogy alig birtam fölkelni.Lebattyogtam ,de sehol nem láttam senkit sem. Csak egy cetlit bátyám ákom-bákom írásával.
Szia Hugi! Elmentem melózni ,apa meg reggel elhúzta a csíkot.Szal úgy itt hagyott minket mint eb a sz*rát!Én későn érek haza, vigyáz magadra!
Bátyád
Na, de jó.Ránéztem az órára fél 11 volt.Megkajáltam és elindultam valamerre.Nemsokára a változatosság kedvéért megint nekimentem valakinek.
-B*zd meg nem tudnál figyelni???-sziszegte az előttem álló srác.
-Jajj, ne haragudj,bocs ma ilyen napom van.
miután végigmért hajlandó volt válaszolni:
-Nincs baj,ha megmondod hogy hívnak meg ilyenek.
-Öhh, Rebeccának hívnak.Téged?
-Thomas vagyok.-válaszolt kicsit barátságosabban.-Melyik suliba jársz?
-Magyar vagyok.
-Öhhh, értem.
-Bocs, de nekem mennem kell.-Mondtam
-Aha, szia!
-Szia!-fura egy srác az egyszer biztos.Hirtelen rájöttem holnap megyek haza! Jajj, és csak 2x találkoztam Billel. Megcsörrent a mobilom, de csak apám hívott.
-Hol vagy?
-Hát, pár saroknyira a háztól.-feleltem
-Gyere haza!
-Rendben-mondtam lemondóan, az elmúlt pár napban is ilyen hangulata volt és nem volt kedvem vitatkozni vele.Mire haza értem apa tiszta ideg volt.
-Az mondtad pár saroknyira vagy!
-Apa, 5 perce telefonáltál.-néztem rá miközben ő az órára nézett.
-Tényleg, holnap mész haza?
-Igen.-csak ezért ránhattál haza hogy ezt megkérdezd?? gondoltam miközben felsiettem a szobámba elpakolni a cuccaim.
****
Épp a bőröndöm cipzárját akartam behúzni,ami nem akarta megadni magát, mikor megcsörrent a mobilom.
-Szia!Lenne kedved találkozni velem?
-Persze.-mondtam boldogan.
-Rendben, fél óra múlva a kávézónál?-kérdezte az illető.
-Rendben-vágtam rá magyarul.
-Öm ez mit is jelent?-kérdezte Bill.
-Beleegyezést.
-Oké, addig is szia.
-Szia!
*****
Pontosan fél óra múlva ott voltam a kávézó előtt, ami ritka hiszen én a pontatlanság mintaképe vagyok.De Bill ma is beelőzött.
-Szia! Te mindíg előttem érkezel ide??-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-válaszolta-Ebédeltél már?
-Még nem-feleltem.
-Rendben akkor meghívlak ebédelni.-mondta határozottan.Az étteremben leültünk egy félre eső sarokban, jött a pincér kiosztotta az étlapokat,majd elment. Bill elkezdett mesélni, hogy mekkora hülyeségeket csináltak kiskorukban/remélem mindenkinek leesett hogy Tommal/ én scak nevettem ezeken meg ha eszembe jutott valami akkor én is elmeséltem.Közben a kaját is meghozták.Észre sem vettem annyira elmerültem Bill gyönyörű szemeiben.
-Hahó, Bill hívja Rebeccát!!-Lengette meg kezét az orrom előtt.
-Tényleg-eszméltem fel és elpirultam.Kaja után megint eszembe jutott hogy holnap megyek haza és elszomorodtam.Ezt Bill is észrevette rajtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Holnap megyek haza,de nem akarok megint suliba menni!!!
-Tudom ez most nem fog felvidítani, de kötelező menni suliba!-nézett rám komolyan- Amúgy mi leszel ha nagy leszel?
-Felnőtt, de ez biztos.Amúgy meg vagy műsorvezető vagy a szinkronizálással szeretnék foglalkozni.
-Sok sikert!-mondta.
-Kössz.Feljössz?-kérdeztem mert hozzánk indultunk.
-Ha szabad.
-Neked bármikor!
-Apa megjöttem!!-kiabáltam mikor beléptem, de senki nem válaszolt.Csak az újjabb levél.
Rebecca, elmentem tárgyalásra, majd este jövök, ne hozz fel senkit se.
Apád
Na késő bánat eb gondolat.Bill közben elkezte megnézni a falon lógó képeket.
-Ez te vagy?-Mutatott az egyik képre.
-Igen. Gyere megmutatom a szobám.-Felmentünk az emeletre be a szobába.
-Látom, pakolás közben zavartalak meg.
-Nem baj úgyis utálok pakolni.-Megpróbáltam levenni az egyik könyvet, de túl magasan volt.
-Várj, segítek-mondta miközben levette a könyvet.Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem az illatát.Lényegében megrészegített az illata.Miközben a könyvet vettem el tőle hozzáért a keze a kezemhez.Erre totál zavarba jöttem és elpirultam.
Folyt. Köv.
