-Szia!
-Szia!- köszöntünk el egymástól.
-Ááááááá- sikítottam egy akkorát hogy most a bátyám esett le a székről.- elhívott, felhívott, elhívott, felhívott – kántáltam, amíg ki nem fogytam a levegőből.
-Kicsoda??- kérdezte értetlenül a bátyám.
-Jajj, Fred hát Bill.- feleltem
-Mikor találkoztok?
-Fél óra múlva- pillantottam az órára és már rohantam is átöltözni.
Már jócskán elmúlt fél 7 mikor odaértem. Bill hál istennek ott volt az ajtó előtt.
-Szia, elmegyünk a moziba?-kérdezte.
-Hello- mondtam.- de az nincs innen messze?
-Kocsival jöttem.- Beszálltunk, igyekeztem visszafojtani a kérdést, ami felötlött bennem, de csak kibukott:
-Miért nem mondtad meg hogy ki vagy?
-Hát… mert… nem akartam, hogy azért maradj ott, mert… híres vagyok.
-Értem. Mit nézünk meg?
-Nem tudom!
-Az a kedvencem!!-Most ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessek.Megnéztük a filmet.
-Nem szeretnél megismerkedni a többiekkel?- kérdezte Bill.
-De, nagyon. Beszáltunk az autójába és elindultunk.
-Meddig maradhatsz?
-Hát 10-ig.-igazából már haza kellett volna érnem. Nem szólhatnak mert a telóm lemerült...de mindegy az a lényeg hogy Billel lehetek.Odafele beszélgettünk.
-Hahóóó!- kiáltotta Bill mikor beléptünk a lakásukba.
-Tesó, hol voltál?? -jött ki Tom az egyik szobából-Ez meg ki??- nézett rám. Bill rosszallóan nézett testvérére-Rebeccának hívják.- közölte.
-Szia!-köszöntem.
-Csá!-válaszolt miután alaposan végigmért.
-Többiek?- Bill.
-Haza mentek.-válaszolta Tom.