Itt a kövi rész.
Valamiért rápillantottam az órára. Fél négyet mutatott.
-Jézusom már ennyi az idő???- pattantam fel.- Bocs, de nekem mennem-kell fordultam Billhez.
-Megadod a számod?-kérdezte gyorsan,
-Igen -lediktáltam a számot éppen indultam volna mikor eszembe jutott.
-Bocs, majdnem elfelejtettem. -húztam elő a pénztárcámat.
-Nem kell.- tette rá a kezét a kezemre- Hagyd csak majd én fizetek.
-Rendben -feleltem meglepetten.- Akkor… szia! Mondtam, pedig olyan szivesen maradtam volna.
-Szia! Remélem, még találkozunk.- mondta szomorú szemmel.
-Igen, persze. Kikísért, majd elindultam az ellenkező irányba. Valahogy olyan ismerősnek tűnt. Mintha már láttam volna valahol, visszagondolva egész jó elbeszélgettünk. Megtudtam, hogy van egy ikertesója. Ekkor leesett, hogy ki ő. Bill Kaulitz a Tokio Hotel énekese. Na, ez jó 3 órát beszélgettem vele. Másnak ez nem adatik meg, én meg fel sem ismerem őt. Hiába ilyen vagyok. Apa totál idegesen várt rám. A mobilom ott volt a kezében.
-Kis lányom hol voltál? Nem azt beszéltük meg, hogy étterembe megyünk? –támadt nekem.
-De csak… elfelejtettem. -válaszoltam. Nem akartam elmondani neki hogy az elmúlt 3 órát egy énekessel töltöttem. Kiakadt volna, hogy hogy állhattam szóba egy vadidegennel.
-Akkor indulhatunk?- tette fel a kérdést bátyám- mindjárt kilyukad a gyomrom.
1 hét telt el a Billel töltött délután óta. Nem hívott fel, még egy árva SMS-t sem küldött. Valószínűleg már elfelejtette. Azóta meghallgattam az összes számukat.
-Rebeccaaaa gyere vacsorázniiiii!!!!- üvöltötte föl az emeletre a bátyám.
-Megyek!- kiáltottam vissza. Lementem a földszintre- Apa hol van?
-Nem tudom, aszonta van még valami dolga, bár gyanítom, hogy felszedett valakit.
-Hahahahaha…..-annyira röhögtem, hogy leestem a székről. A földön ülve nevettem tovább. Mikor abba hagytam Frederick azt mondta:
-Ennyire azért nem vicces! Állítólag csak azért van vele, mert éppen van pénze.
-Komolyan?? Anyát egy k**vára cserélte le??
-Hát a válásuk óta már eltelt egy-két év…- válaszolta -egyébként jó hogy végre magadhoz értél.
-Azóta se hívott fel.- mondtam szomorúan.
-Ennyit ér a sztárok ígérete. -közölte. Hát igen, a bátyám látta rajtam, hogy valami nincs rendben velem, ezért elmeséltem neki. Ekkor megcsörrent a mobilom. Rohantam fel a szobámba, de mire megtaláltam addigra elhagatott a készülék.
-Na, ki volt az?- kérdezte Frederick.
-Nem tudom. Mire megtaláltam letette.
-Akkor hívd vissza!
-De nem tudom, mert rejtett számon hívott!
-Akkor mindegy. Már épp nekiálltunk volna enni mikor újra megcsörrent a telefonom.
-Hallo!-szóltam bele.
-Szia. Bill vagyok, lenne kedved velem találkozni?-darálta le egy szuszra.
-Öhhh- mondtam értelmesen- igen.
- Akkor fél 7-kor a kávézó előtt.- mondta.
-Rendben- vágtam rá.
-Szia!
-Szia!- köszöntünk el egymástól.
