Köszönöm a komit! :)

A Billel töltött pár nap gyorsan elrepült, arra eszméltem fel hogy megint itthon vagyok. Pénteken a buszra egy olyan ember szált fel, akit soha többé nem akartam látni. Apám testvére. Anyukámnak sohasem volt szimpatikus, apukám pedig nem tartotta vele a kapcsolatot, így anya sem. De akkor mit keres itt?? Hisz Egerben lakik! Amennyire csak tudtam belelapultam az ülésbe. Elvileg 5 éves koromban látott utoljára, én csak képről tudom hogy néz ki. Hamarabb szált le(1 megállóval), mint én. Hatodszorra túrtam át a táskám de csak nem akart előkerülni a kulcs. Ekkor észrevettem, hogy a zárban hagytam. Hálát adtam az égnek, hogy másnak nem tűnt fel. Aznap csak pihentem, hisz péntek van. Anya aznap nagyon későn ért haza. Én már aludtam. Szombaton Tamarához mentem.

-Annyira várom már a nyáriszünetet.-mondta Tamara.- végre kimehetek Németbe...

-Láthadod Tomot...-folytattam helyette.

-Na igen. Az a másik!-mondta.

-Szerintem az első és egyetlen ok.-mondtam vigyorogva.

-Jól van na, de igaziból van még kettő!-mondta.

-Tom és Tom?- kérdeztem.

-Te és Bill! Te hülye.-mondta. Náluk aludtam, teljesen elfelejtettem apám testvérét.  Vasárnap láttam épp a házunk előtt ált. Anyukámmal beszélgetett. Lassítottam a tempón, akkor értem oda mikor visszaszált az autójába és elhajtott.

-Anya, mit keresett ez itt?-kérdeztem.

-Azt akarta beadni nekem, hogy apád súlyos betegen fekszik az egri kórházban, és a műtétéhez jött pénzt kérni.-nevet szárazon anyám, miközben elindulunk befele.- A baj csak az hogy nincs fél órája, hogy beszéltem apáddal. Akkor úgy tünt, hogy minden rendben van vele.

-Értem.-felelem, lerakom a cuccom, vacsorázom, majd filmet megyek nézni anyukámmal.

-Van valami jó?-huppanok le mellé.

-Kb fél perc múlva kezdődik egy film, abba bele nézhetnénk.

-Oké.-felelem, elhelyezkedem és nemsokára a film is elkezdődik. Fél 12-ig tartott a rengeteg reklám miatt. Észre se vettük, hogy ennyi ideig tartott. Gyorsan elmentünk aludni.

*******

Kint álltam az udvaron, a tűző napon, a kánikulában. Mindjárt vége, mindjárt vége!!-hajtogattam magamban. Hihetetlen hogy milyen hosszúnak tud tűnni az évzáró. Az imám meghalgatásra talált, az igazgatónő mindenkinek kellemes nyarat kívánt, majd lement az emelvényről. Lassan mindenki elkezdett kiszállingózni az udvarról. Megkerestem anyát és bátyámat, majd elindultunk fagyizni. Két nap múlva indulunk Németbe, Fred visz ki engem. Tamarát is elengedték, így ő is jön velünk. Anya valamikor a nyár folyamán kijön ,de csak látogatóba. Tehát van két napom összepakolni, elbúcsúzni a barátnőimtől, meg ilyenek. Már nagyon vártam, hogy kinn lehessek és végre lássam Billt. Na, megpersze Tomot és apát.

Se engem, se Tamarát nem lehetett lelőni a következő két napban. Mindketten, de főleg Tami pörgött ezerrel. Maga az  út nagyon hosszú volt, reggel indultunk és késő délután értünk oda. Aznap már csak fürdeni volt erőnk, meg aludni. Reggel korán kidobbott az ágy. Nemsokára Tami is fölkelt. Billék aznap a stúdióban voltak, de 6 óra fele benéztek az ikrek. Mikor Billt megláttam az ajtóban, a nyakába ugrottam. Szegény majdnem hátraesett. Nevetve cipelt be a házba.

-Szia ,te lány!-csókolt meg.

-Szia!-köszöntem, mikor elengedett.

-Sziasztok!-köszönt Tami, puszilta meg Tomot és Billt.

-Hello!-köszönt Tom is.-Hogy vagytok népek?-kérdezte.

-Jól.-feleltük Tamarával. Billre néztem.

-És ti?-kérdezte Tamara.

-Fáradtan!-válaszolták egyszerre.

-Akkor nem Tami a legjobb társaság számotokra!-mondom vigyorogva.

-Most mért mondasz ilyet? Gonosz vagy!-mondta sértődötten.

-Ne kezdjetek veszekedni!!-nyüszített fel Tom.-ma már hallottunk eleget.

-Ja, David ki volt ránk akadva, mert haza akartunk jönni. Aztán végül elengedett, miután bevetettem a lehengerlő mosolyomat és kisugárzásomat!-mondta Bill büszkén.

-Hát, ez azért nem teljesen igaz! Miattam engedett el egyedül, mert olyan érveket mondtam amivel nem ellenkezhet...-folytatta Tom büszkén. Tamival egymásra néztünk és csak mosolyogtunk.

-Aranyosan tudtok veszekedni!-mondta Tamara.

-Mi nem veszekszünk, csak eszmecserét folytatunk! És melyikőnk az aranyosabb?-kérdezte Tom.

-Te.-kuncogott Tamara .

-Most mért ő?-bökött ikrére Bill.-én sokkal aranyosabb vagyok! Ugye?-nézett rám.

-Igen, Bill az arnyosabb!- hálásan belecsókolt a nyakamba, amitől kellemes borzongás futott át rajtam.

-Meg is lepődtem volna ha azt mondod hogy Tom.- Tamara- kértek valamit inni vagy enni?

-Igen.-mondta Tom.

-Akkor csináljatok nekünk is.-mondtuk vigyorogva.

-Mi itt vendégek vagyunk, és a vendégeket kell kiszolgálni! Nem nekik kell!-feleli Bill.

-Hjajj, de sajnállak titeket! De akkor az a minimum, hogy segítetek!-mondtam.

-Na, neeee! Én olyan jól leültem ide! Fáradt, éhes, meg szomjas vagyok! Én innen föl nem kelek!-kezdett hisztizni Tom.

-Tom!-szólt rá szigorúan Tamara és indult a konyha fele.-Most azonnal gyere!

-Igenis, asszonyom!-sóhajtott Tom és ment Tamara után.

-Nekünk ugye nem kell  menni??-kérdezte Bill.

-Jöttök már??-kiáltotta Tom.

-Azt hiszem, mennünk kell!-mondtam nevetve.

Na, mára ennyi. Remélem tetszett. Kérlek írj komit!