Az eleje egy kicsit lehet hogy unalmas lesz, de vhogy be kell vezetni.
Azon a borús reggelen is ugyanúgy indult a napom, mint az elmúlt három napban. Felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőimet, megkajáltam és húztam le az utcára. Imádtam nézegetni az embereket a kirakatokat a kocsikat. De ma nem ment. Este túl sokáig voltam fenn, fáradt voltamde benn a lakásban nam akartam maradni. Elmerengtem. Mennyi minden történt velem az elmúlt 5 évben. 11 éves voltam mikor a szüleim elváltak, a bátyámmal anyánál maradtunk,míg apa Németországba azon belül Berlinbe költözött ezzel az volt a baj, hogy nagyon apás típus vagyok. Eladtuk a házunkat és kisebb házba költöztünk. Alig 1 évre rá anya beteg lett, hónapokig tartott, míg felépült.13 voltam mikor a bátyám, Frederick kiköltözött apához a suli miatt. Ez volt a 2. csapás. Imádtam és most is imádom a bátyám. 14 voltam mikor legjobb barátnőimmel, Makai Rékával és Dalos Hannával összevesztünk. Ekkor kiharcoltam, hogy szünetekbe No-ba mehessek. Még nem voltam 15 mikor gimibe kerültem, de máig nem szereztem ott barátokat. Most 16 évesen meg próbáltam meggyőzni anyát had járjak No-ba suliba. Nemet mondott. Egy füttyentés vissza rántott a jelen be. Néhány srác kezdett nekem kiabálni mire én /jó modort nem ismerve/ a középső ujjamat mutatva tovább haladtam. Megint elmerengtem, cserediákként talán… BUMMM!!!!! És a következő pillanatba megismerkedtem a járdával. Nekimentem valakinek.
