HTML

Amikor minden megváltozik

Ez egy új Tokio Hotel blog. Semmi valóság alapja nincs. Az oldal jelenleg szünetel, addig amíg nem vagyok képes normális részt összehozni. Bocs. ^^'

Friss topikok

  • Ancsika16: Hello!:) Jó lett a rész!:) Siess a folytatással!:) Tschüs.:) (2010.10.10. 11:59) 31. rész
  • Ancsika16: Hello!:) Okok, azt már kibírom!:) Majd nézz be hozzám!;) Tschüs.:) (2010.10.03. 22:39) 30. rész
  • Tinci Kaulitz89: Szija! megkaptad tőlem a Kreatív Blogger díjat :) nézz fel az oldalamra ( www.thlovebill.blogspot.... (2010.06.28. 09:44) 29. rész
  • Ancsika16: Hello!:) Bocsi, hogy csak most írok, de nemrég jöttem haza, és elég hulla voltam. Nya, a lényeg, h... (2010.05.22. 13:50) 28. rész
  • Ancsika16: Hello!:) Jó rész lett, siess a folytatással!:) Tschüs.:) (2010.05.08. 17:29) 27. rész

Linkblog

31. rész

2010.10.07. 20:31 blackcurrant

Nah, végre megvan! Ami azt illeti, megvan előre két rész de papíron és eléggé lassan gépelek! De végre megvan! Meg nem volt netünk hétvégén, szal bírom a szolgáltatót. És 1000 bocsánat hogy csak most jön a rész!

 

Mivel semmi alvós cuccom nem volt Bill adott egy alsógatyát meg egy pólót. Este történtek +18-as dolgok, de erről Tomnak nem kell tudnia.

Reggel Bill rajtam tehénkedett, mégsem ez volt amire felébredtem.

-Nézd, milyen édesen alszanak!-suttogta egy női hang.

-Szerintem menjünk ki mielőtt felébrednének!-mondta egy férfi.Megpróbáltam a beszélők felé fordulni, de már a gondolkodásba elfáradtam.

-Anyaaaaaaaa-ordította egy másik férfi hang. Ajtócsapódás, pár puffanás és Tom a szoba közepén áll. Bill persze fölébredt, ráfókuszált az érkezőre, majd egy elhaló Tooooom felkiáltással visszaaludt. Ez a külömbség az ikrek közt: Tomnak kipattanak a szemei ébredéskor, Bill viszont még egy órán keresztül kómás.(nem tudom hogy ez mennyire igaz...szerk.) Feléjük fordultam.

-Most mi van? He? Vissza is aludt? Nicsak, hosszú volt az éjszaka?-pillantott felénk.

-Kisfiam!-szólal meg Simone-inkább menjünk ki, és hadjuk ébredezni a fiatalokat.-Ha akartam se tudtam volna erre mit mondani. Bill közben ismét felébredt.

-Most tényleg itt voltak anyáék, vagy csak álmodtam?-kérdezte rekedten.

-Itt vannak, csak kimentek.-felelem, majd ásítok egy nagyot.-Leszálnál rólam, elmennék a mosdóba...

-Menny csak.-motyogta Bill majd legördült rólam. Kivételesen elsőre betalálok a fürdőbe, dolgom elvégzése után a szoba felé veszem az irányt.

-Nem kelsz fel?-kérdezem Billtől, aki még mindíg az ágyat nyomja.

-Egy picit még maradok.-feleli.

-Rendben.-felveszem a tegnapi cuccaim a fürdőben, töltőre teszem a telefonom és a konyha felé veszem az irányt.

-Jó reggelt!-köszönök a bent lévőknek.

-Szia Rebecca!-köszön Gordon és a többiek.-Hogy aludtál?

-Jól.-mosolygok.

-Szereted a rántottát? Ha kérsz van.-mondja Simone.

-Igen. Kérnék.-mondom-de keveset, reggel nem tudok sokat enni.

-Rendben.-feleli, majd elém rak egy fél adagnyi rántottát.(nálam a fél adag rántotta kb egy tojás, nem tudom ti hogy vagytok ezzel.. szerk.) De még ezt sem tudom teljesen megenni. Időközben Bill is lejön, köszön a szüleinek, majd a tányérra bök.

-Olyan van még, ugye?

-Persze kisfiam.-ő is kap, de jóval többet mind én. Simone-ék északára is maradtak, nekem viszont haza kellett mennem. Othon nem várt meglepetés fogadott. Anyukám nyitott ajtót, csengettem mert megint nem vittem kulcsot. Tamarának kiderült, haza kellett mennie egy ismerősük temetésére, és nem is engedik ki Némethonba.

1 hét telt el, Billék azóta eldöntötték: kivesznek egy nyaralót a Baden tó mellett. 2 hétre tervezték a nyaralást. Én is meg lettem hívva, meg Gustav és Georg barátnője, mert minketten becsajoztak. És ezt nem egyszer kötötték Tom  orrára. El lettem engedve.  Pénteken indulunk, csak az még két nap. De legalább bőven lesz időm pakolni.

 

*2 nap múlva*

-Sziasztok!-száltam fel mosolyogva a kisbuszra, amivel utazunk. Egy kb 4,5-5 órás buszozás elé néztünk. Mindenki a párja mellé ült. Aztán Tom unatkozott, így a díszes Társaság fiútagjai összeültek pókerezni. Én a lányokkal beszélgettem.(de meglepő xd)

-Heló, mégegyszer!-mondja Gustav barétnője(Kinézetre: sötétbarna tüsihajú, barna szem, vékony, alacsony lány).-Isabella vagyok, de hívjatok Bellnek.

-Sziasztok, én Katie vagyok.-mondja Georg barátnője(kinézetre: seggig érő fekete hajú, barna szemű magas vékony lány.)

-Sziasztok, én Rebecca vagyok.

 

 

 

Na ennyi gyerekek! Már írom a következőt, csak kettévágom hogy addig is lehessen mit olvasni. Puszi. :)

Egy kommentet elfogadnék...lehet bármilyen.

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

30. rész

2010.06.08. 17:54 blackcurrant

Köszönöm a kommentet! Bocs hogy ilyen lassan lett rész, de nyár van, és nekem ilyenkor kevesebb időm van, mintha suliba kéne menni. Mert mindenki azt hiszi, hogy hú, de sok időd van, gyere segíts. Nem tudom, de ez csak velem van így?

 

-Hát, ez egy csöppet kellemetlen volt!-mondta Bill mikor hazaindultak. Az ajtóban álltunk, Hannah már elment, Tom a kocsiban ült, Tami meg az emeleten matatott.

-Ja, legközelebb szólj, mielőtt jöttök!-mondtam.

-Oké! Akkor szia!-köszönt.

-Szia!- adott egy búcsúcsókot, majd beszált az autóba és elhajtottak. Hannah az este alatt feltűnően halgatag volt, kicsit feszült is, de Tomon is látszott hogy kellemetlenül érzi magát. Nem rendeztek jelenetet, de azért, nem kéne még egy ilyen este. Sajnos ezt nem tudtunk elkerülni.

Alig egy hét múlva megint megtörtént ez, akkora külömbséggel hogy Hannah be volt szívva. Nos, ez elég feltűnő volt, először a bátyámra mászott rá, de ő hamar el is ment otthonról. Aztán amikor Tomék megjöttek, na akkor Billre végül Tomra mászott. Tom ezt nem sokáig tűrte, leordította Hannah fejét, aki csak vigyorgott, majd Tom dúlva-fúlva elment.

-Tom! Toooom!! Hova az istenbe mész???!!! Bocs, utána megyek, mielőtt még valami hülyeséget csinál!-mondta Bill és sietve távozott.

-Hannah!!-kiáltottam el magam, és rohantam utána aki meg Tomék után rohant. Szerencsére, még a kapuban utolértem, majd visszarángadtam a házba. A következő fél óra azzal ment el, hogy Hannahot próbáltam távol tartani az ajtótól. Végül a kimerültségtől elaludt a kanapén.

Nem mertem rá gondolni sem, hogy legközelebbi találkozásunkkor Tom mennyire ki lesz akadva rám. Előre meg volt beszélve, hogy jönnek, Hannah mégis itt volt. Igaziból egyszer csak beállított, de nem tudtam kituszkolni a házból. Meg nem is volt szívem hozzá. Remélem nem fog nagyon haragudni! gondoltam miközben Hannah-ot betakartam. Billt nem sikerült elérnem, nem is hívott így kilenc után nem sokkal elmentem lefeküdni.

Reggel, na jó 10-kor ébredtem. Jól elaludtam. Hannah nem volt se a nappaliban se a ház többi részében, így arra a következtetésre jutottam, hogy hazament. Aznap végig egyedül voltam otthon, nem tudtam mit kezdeni magammal. Ahogy a következő két napban sem.

Hannah nem jelentkezett, Billel beszéltem, Tom viszont vérig van sértődve rám, meg természetesen Hannah-ra. Szerencsére Tom nem -annyira- haragtartó ember, így meg hívtak hozzájuk vacsorázni. Arra az indokra hivatkozva hogy oda úgysem jön Hannah. Tamara egy ismerősnél aludt az elmúlt napokban.

-Elvonóra nem gondolt még?-kérdezte Tom vacsora közben. Miközben Hannahra terelődött a szó.

-Tom, muszály erről beszélni?-kérdeztem.

-Igen!-makacskodott. Az ikrekben ez az egyik közös pont: a makacsságuk. Sóhajtottam egyet.

-Nem fogsz addig erről a témáról leszállni amíg nem válaszolok, igaz?-kérdeztem. Bólintott.

-Nem akar elvonóra menni. Egyenesen retteg tőle. Ezerszer próbáltam meggyőzni, de nem sikerült. Én már feladtam. Győzd meg te ha annyira akarod, hogy elvonóra menjen.-vontam vállat. 

-Na, kellemesebb téma: hova is mentek nyaralni?-kérdeztem.

-Hát azt még nem tudjuk.-felelte Bill.- De ha gustavék is ráérnek akkor eggyüt megyünk valahova.

-Ahhamm-mondtam bekaptam az utolsó pár falatot majd a mosogatóba tettem a tányért. A többiek követték a példámat. Kisebb veszekedést csaptak le, hogy ki mosogasson amibe Bill vesztett.

-Nah, én lassan megyek.-szólaltam meg.

-Neeee, aludj itt!!-vetett rám Bill egy esekedő pillantást.

-Huhúúúú, akkor füldugóval készüljek északára?-kérdeztem Tom hatalmas, perverz vigyorral az arcán.

-Hülye!-csaptam fejbe Tomot.

-De ugye itt alszol??-kérdezte Bill.

-Itt de akkor adsz valami ruhát.

-Oké!-mondta vigyorogva.

-Akkor is füldugoval fogok készülni.-mondta Tom dacosan.

-Tom, a perverzióidat hagyd későbbre.-szólok rá, majd megsimogatom a buksiját, mire egy lesújtó pillantást kapok. 

 

Nah ennyi egyenlőre! Kapok komit?

Ja, ide nézz be: http://www.th-attention.mlap.hu/

4 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

29. rész

2010.05.13. 18:46 blackcurrant

Köszönöm a komit!

 

-És készen vagyok!-ugrált le Tamara a lépcsőn.

-Mivel?-kérdeztem.

-Megírtam anyának a levelet.

-Minek?

-E-mailt nem fogad el, a telefonnal hadban áll, ezért kell kézzel írt levelet írnom, mert annak a stílusán látszik és írásképén látszik hogy jól érzem-e magam vagy sem meg stb. Már csak fel kéne adni. Tudod, hogy hol van posta?

-Fogalmam sincs.-feleltem, nekiálltam kapcsolgatni, de értelmes műsort nem találtam, így betettem egy filmet. Tamara közben elment postát keresni. 2 óra múlva a film végetért, de Tamara nem volt sehol. Fél öt volt, elvileg Hannah ötkor jön. Nem sokkal öt után meg is érkezett.

-Nem láttad....Na végre, hogy megvagy!-nyitottam ajtót. Mindketten ott voltak.

-Basszus, hihetetlen. Találok egy postát, erre az be van zárva. Megyek, hogy oké, biztos van még a közelben egy másik. És kivel futok össze?? Thomasszal!! Te, alig tudtam levakarni! Nem akart elmenni. Több mint fél órán keresztül szövegelt nekem, aztán "sajnos" el kellett mennie. Utána találtam postát, de az meg dugig volt.-füstölgött Tamara.

-Milyen Thomas?-kérdezte Hannah.

-Osztálytársad Thomas.-mondta.

-Annak néha szófosása van. Én is beszélgettem már vele. Egyszer suli után szólított meg, két órán keresztül tartott fel, kaptam is otthon érte.-mondta Hannah. Lassan de biztos hogy változik. Mostmár Tamara előtt is mer beszélni. Előtte elég feszült volt a légkör, de mostmár elég jól elbeszélgetnek. Megszólalt a csengő. Feláltam, hogy kinyissam. Billék álltak az ajtóban. Bill meglátott, és a következő pillanatban már csókolt is.

-Gyerekek, ezt nem itt kéne!-vigyorodott el Tom.

-Hiányoztál!

-Te is nekem.-suttogtam és behúztam a házba. Tom jött utána, beért a nappaliba. Amint meglátták egymást Hannah-val, megfagyott a levegő.

-Sziasztok!-köszönt Tamara, egy csöppet idegesen.

-Szia!-köszönt Bill is, de csak Taminak, Hannah-ot nem vette figyelembe. Láthatóan rosszul esett neki.

-Sziasztok!-köszönt halkan. Nem válaszoltak csak leültek.

-Kértek valamit inni?-kérdeztem.

-Igen.-mondta Tom. Kimentem a konyhába. A pultnak dőltem. Ez nagyon ciki! Ebből gáz lesz!-gondoltam. Almalé volt, meg víz, így inkább maradtam a víznél. Kimentem 5 pohárral, hátha a többiek is szomjasak.

-Köszi!- Tom azzonal nyúlt a pohárért, egy húzásra meg is itta.

-Stúdióban voltatok?-kérdezte Tamara.

-igen.Hiába ment le a turné, még be kell járnunk. De nemsokára szabadságot kapunk, aztán akkor ki nem lehet rugdosni az ágyból!-mondta Tom.

-Jaja, aztán majd elmegyünk valahova nyaralni is.-mondta lelkesen Bill.

 

Hmm, ezer boscánat amiért ennyi ideig kimaradtam, de rengeteg dogát írtunk, meg ihlett se jött, meg el voltam havazva. A következővel megpróbálok sietni! Remélem azért tetszett, esetleg egy komival is megdobhatnál. :)

4 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

28. rész

2010.05.12. 20:26 blackcurrant

Először is köszönöm a komit. :) Másodszor azelőző rész szerintem iszonyat lapos lett. Most megpróbálom ezt kárpótolni.

 

Aznap nem történt semmi érdekes, csak punnyadtunk. Hazaérve apámmal futottam össze aki egy holnap jövök!-kiáltással elment. Tamara egyből elment aludni, én még tv-t néztem egy kicsit, majd én is lefeküdtem.

Reggel a csengőre ébredtem. Nem akartam felkelni, hagytam had csöngessen az a valaki, majdcsak elmegy. De nem adta föl. Kibotorkáltam az előszobába, ajtót nyitottam. Hannah állt az ajtóban.

-Szia!-köszönt zavartan.úgy bámultam rá, mint aki szellemet lát.

-Szia!-köszöntem.

-Öhm, gondoltam meglátogatlak. Esetleg bejöhetek?-kérdezte. Kitártam az ajtót. Belépett, levette a cipőjét, leült a kanapéra.

-Egy pár perc és jövök.-mondtam majd eltűntem a fürdőben. Mikor visszaértem Tamara ült Hannah mellett,és beszélgettek.

-Én megyek reggelizni. Kértek valamit?-kérdeztem.

-Én igen. Egy rántottát.-bólintottam és eltűntem a konyhába. Nem teljesen értettem Hannah megjelenését. Mikor a csereprogram alatt Billhez költöztem előtte volt egy elég csúnya veszekedésünk. Azóta nem beszétünk. Csak remélni tudom, hogy leszokott a káros szenvedélyeiről. Bár amilyen vékony. Sercegni kezdett a tojás, ahogy a forró olajba öntöttem. Mikor kész lett , tányérra tettem, és enni kezdtem.

-Tamara, kész van!-kiáltottam.

-Pillanat!-kiáltotta. Befejeztem, mire bejött. A mosogatóba tettem a mosatlant, majd kimentem Hannah-hoz.

-Na, mit szeretnél?-kérdeztem.

-Én... én a segítségedet szeretném kérni.-mondta, miközben rám emelte a tekintetét.

-Miben?-kérdeztem. Sejtettem, hogy oka van annak, hogy ide jött.

-Ha emlékszel, akkor tudod, hogy ....rászoktam a drogra. Nem vagyok büszke rá, le szeretnék szokni, de egyedül nem megy.

-Azt ugye tudod, hogy örökre drogos maradsz? Vagy csak átmenetileg leszoksz? És rettentő nehéz leszokni. Van egy barátnőm akinek sikerült,de mondta hogy teljesen nem tudott leszokni, ritkán de előveszi.-mondtam.

-Tudom. De senki nem hajlandó segíteni. Soha nem voltak igazi barátaim, csak haverok, akikkel lógtam. A szüleim pedig már rám sem néznek! Egyedül te voltál az, akit a barátnőmnek tartottam. Aztán veled is elszúrtam. Nagyon fájt, hogy a végén már rám sem nézel.

-Dehisz kerültél! Nem tudtuk megbeszélni, mert nem adtál eséjt!-mondtam. Épp válaszolt volna, de megjelent Tamara.

-Na, ez finom volt! Megyek átöltözöm!- ment is fel az emeletre. Csak meredtünk magunk elé.

-Tudom-szólalt meg Hannah- de féltem. Azt hittem, hogy elküldesz. Anyámék...anyámék sohasem fogadtak el. Mindíg is a fekete bárány voltam a szemükben. Bezzeg a nővérem! Ő volt a tökéletes gyerek, aki színötös volt, tehetséges, rendes, illemtudó! A Francokat! Pokollá tette az életem. Mindíg keresztbe tett nekem, bántott, kibeszélt, volt egy időszak amikor vert is. Aztán rájött, hogy nem buli egy 10 éves gyereket verni. Elment egyetemre mikor 11 voltam. Az voltak életem legszebb hónapjai! Aztán kiderült, hogy nem egyetemre jár, hanem vígan éli az életét Londonban. Persze egyből haza kellett jönnie, személyesen apa utazott ki érte. A következő három évben persze "megjavult".-fájdalmasan elmosolyodott- Kitanult egy szakmát, legalábbis anyáék azt hitték. Lefizetett mindenkit a tanfolyamon akit kellett. Aztán Mexicoba költözött, azóta ott él. De az a három év volt életem legrosszabb időszaka. Ha lehetett akkor megvert, elvette a pénzem, ellenem fordította az egész családot, a barátaim! Akkor szoktam rá. Kezdtem olyanná válni, mint amilyennek lefestett. Aztán gimis lettem, jött az új osztály, igyekeztem hogy ha lehet, akkor egykicsit is, de változzak. Valamennyire sikerült is. Persze voltak visszaesések. Aztán megismerkedtem veled. És a barátom lettél. Akkor kezdtem kicsit leálni az anyaggal, de összevesztünk és megint visszaestem.

Hirtelen megszólalni sem tudtam. Csak néztem kikerekedett szemekkel. Ez az egész egyszerre sok volt. Vannak durvább sorsok is, de ez is elég durva.

-Megígérem.-szólaltam meg rekedten- megígérem hogy megpróbálok segíteni. Amennyi tőlem telik azt megteszem.

-Komolyan?-kérdezte hitetlenkedve. Bólintottam, mire a nyakamba borult.-köszönöm.-suttogta.

-Ne köszönj semmit. Még nem tettem semmit!-mondtam.- Amúgy mikor szívtál utoljára?

-Tegnap este!-válaszolta. Egész nap nálunk volt. Jól elbeszélgettünk. Este 8 körül ment el. Látszott rajta hogy rég nem szívott, fájtak a végtagjai és dekoncentrált volt. Ma este megint szívni fog. Sikerült kiszedni belőle hogy mit használ. Marihuána. Mondta hogy használt már keményebbet is, mint az LSD , extasy vagy a heroin. Annyit tudtam, hogy egy orvos segítségét kell kérni. De ki tudja. Talán sikerül.

1 hét alatt annyit tudtam elérni, hogy magamra haragítottam Billt. Nem igazán örült neki, hogy szóba állok Hannah-val. Tom nagyon össze volt akkor zuhanva, mikor Hannah elhagyta. Ezért mérges rám, hogy szóba állok vele. Én is begurultam, kijelentettem hogy ne mondja meg, hogy kivel nem szabad beszélnem és kivel igen. Ez tegnap volt. Tamarának mindent elmondtam. Mondta, hogy azért Billt is meg lehet érteni, de engem is. Bill még aznap este megkeresett.

-Szia!-köszönt a szobaajtóban állva. Biccentettem. Az ágyon hevertem és olvastam. Leült az iróasztal előtti székre.

-Lehet hogy egy kicsit túlreagáltam.-mondta. Ránéztem.

-Kicsit? Szerintem nagyon.-feleltem.-Bár azért megértelek.

-Akkor minden rendben?-kérdezte.

-Igen.-mondtam, felültem és kinyútottam felé a karom.-gyere ide.-Mosolyogva jött oda és az ölébe húzott és megcsókolt.-Tom hol van?-kérdeztem.

-Otthon. Kijelentette, hogy nem akar látni semmilyen nyálas békülést.-mondta.

-Hülye.-csóváltam a fejem.

-Ellent kell mondanom. Az ikrem, tehát annyira hülye mint én.-mondta.-de én okos vagyok szóval ő is az.

-Vagy ő tényleg nagyon hülye, meg egoista, és akkor te is.-mondtam mosolyogva.

-De szemtelen valaki!!-mondta.

-Te!-vágtam rá. Csúnyán nézett rám, mire elnevettem magam.-nem tudsz te rondán nézni, kevés vagy te ehhez!

-Na, jó! Most megsértődtem!-kitett az öléből és háttal fordult nekem.

-És mivel lehet kiengesztelni?-kérdeztem. Nem válaszolt, odacsúsztam hozzá, átkaroltam a derekát, és finoman beleharaptam a nyakába. Borzongás futott végig a gerincén, de még mindíg nem nézett rám.-óóó, semmivel nem lehet meghatni a bácsit?-kérdeztem. Hozzásimultam hátulról és a nyakát puszilgattam. Egy sóhaj szakadt fel belőle. Lefejtette magáról a karjaimat, szembefordult velem-dehogynem!-suttogta és hevesen megcsókolt. Teljesen az ölébe húzott, így folytattuk. Benyúlt a pólóm alá és a hátam kezdte simogatni, beleremegtem. Elváltunk, levegő hiányában, majd folytattuk. Én is benyúltam a pólója alá, de én a hasát simogattam. Ő is beleremegett. Áttért a nyakamra azt csókolgatta, finoman harapdálta. elkezdte lehúzni a pólóm, ekkor megcsörrent a mobilja. Zihálva váltunk szét. Tom kereste, hogy hol van már ennyi ideig. Örültem Tom hívásának meg nem is. Ha nem hív lehet hogy több történik köztünk, ami nem feltétlenül baj.

 

Na ennyi mára! Remélem tetszett, örülnék, ha megdobnál egy komival!

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

27. rész

2010.05.05. 21:19 blackcurrant

Köszönöm a komit! :) Bocs, de egy kicsit nehezen állt össze a rész, nagyon nem akart jönni az ihlet, na nem magyarázkodom itt van! :)

 

-Na, gyerekek, mi lesz a kaja?-kérdeztem már a konyhában. Mindenki tanácstalanul nézett a másikra.

-Én nem tudok főzni!-próbálta magát Bill kimenteni a főzés alól.

-Mi sem.-vont vállat Tamara.

-Én pláne nem!-mondta Tom.

-Dehogynem, tesó, spagettit tudsz csinálni!-mondta Bill.

-Akkor a főzést Tomra bízzuk!-mondtam, és bíztatóan megveregettem Tom vállát.

-Miii? Én? Az ki van zárva!-tiltakozott.- engem erre nem vesztek rá!-mondta keresztbe tett karral.

-Tom, ne kéresd magad!-mondta Tamara.

-Mert mit kapok ha megteszem?- kérdezte tom.

-Kapsz a főztödből!-feleltem.

-Na, hogy ez így meg lett beszélve, van itt valami alapanyag is?-kérdezte Bill. Minden volt hozzá, így Tom amilyen gyorsan csak lehetett, összedobta.

-Hmm, ez finom!-kóstoltam meg a kaját. Zörgés jött az ajtó felől.

-Hmm, jó illatokat érzek!-mondta a bátyám.-mi az hugi, főztél?-lépett a konyhába bátyám, ekkkor meglátta a többieket.- Hello!-köszönt meglepetten. A két fiúra nézett, elmosolyodott.

-Sziasztok! Fred vagyok, Rebecca bátyja.-mutatkozott be, kezet nyújtott az ikreknek. Kezet ráztak, majd immár öten leültünk enni. Billék  vacsi után nemsokára hazamentek.

-Hugi, azért leközelebb szólj, ha gyűlést hívsz össze!-mondta Fred.

-Oké. Akartam is szólni hogy jönnek, csak pont elmentél. Amúgy apa hol van?

-Gőzöm sincs. Majd csak hazajön.

-Holnap Vasárnap ugye?-kérdezte Tamara már a szobába.

-Jaja, úgyhogy holnap egész nap Billéknél leszünk.-mondtam.

Reggel -ami nálunk 10 órát jelent- felkelés után szinte azonnal átmentünk a fiúkhoz.

-Sziasztok!-nyitott ajtót Tom fején törölközővel, beengedett a házba- édes egyetlen testvérem bezárkózott a fürdőbe úgy 10 perce, szal még legalább 10 percig bent lesz!

Mondta és felsietett az emeletre. Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén. Nemsokára hajszárító zúgását hallotuk az emeletről. Jó 15 perc múlva Bill és Tom is megjelent immár teljes harci díszben.

-Sziasztok!-jött oda Bill. Egy gyors csókot váltottunk,- reggeliztetek már?

-Igen.-mondta Tamara.

-Mi még nem.-mondta Bill, Tom már a konyhába matatott.

-Bill, már megint nem vásároltál be!-kiáltott Tom.

-De rajtad van a sor, szal hívd a testőrt és nyomás!-mondta Bill miközben leült.

-Bevásárláshoz is testőrt kell hívnotok?-kérdezte értetlenül Tamara.

-Ja, van néhány extrán fanatikus rajongó, aztán ha azok felismernek, végünk.-mondta Tom.-de most a testőrök is szabin vannak, szóval nem kéne őket zavarni.-bájosan mosolygott ránk.- ugye akartok sétálni egyet?

-Őszintén? Nem!-mondta Tamara.

-Sejtettem. Na mindegy majd mindjárt megyek.- sóhajtott. Nemsokára el is ment. Olyan tipikus reggeli álmos csend ült ránk. Bill a vállamra hajtotta a fejét.

-Ennyire nem tudtál aludni északa?-kérdeztem.

-Aludtam, csak fáradt vagyok.-felelte. Tom lihegve ért haza. Természetesen szatyor (azaz kaja)nélkül.

-Aaahh, ez kész. Basszus, nagyon kilógok a tömegből. Nem jutottam el a kisboltig, mikor néhány kiscsaj jött szembe, persze egyből felismertek, alig tudtam elmenekülni.-huppant le a fotelbe.-de attól én még éhes vagyok! Szóval tesó, kérsz pizzát?

-De az nem reggelire való!

-Akkor halj éhen.- válaszolta Tom, majd elment rendelni. Fél óra múlva meg is érkezett a pizza. Mindenkinek rendelt, mert már majdnem dél volt.

 

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

Minden TH-rajongónak!Olvasd el!!

2010.05.01. 15:44 blackcurrant

Attention! 

Szereted a TOKIO HOTELt?
Ott voltál
2007. április 10-én? Igen?
Emlékszel, milyen volt látni őket?
Nem voltál?
Szeretnéd átélni?

És hajlandó vagy tenni érte?

 

Bizonyára egy magyar TOKIO HOTEL rajongónak sem esett jól, hogy kis országunk idén is kimaradt a szórásból, és kedvenceink nem látogattak el hozzánk. Viszont szeretnénk, hogy ez ne maradjon így!

 

Másoknak már sikerült, nekünk miért ne? Ha összefogunk, bármire képesek lehetünk.

 

Egy nagyszabású országos akció keretében szeretnénk megmutatni az együttes menedzsmentjének, a magyar koncertszervezőknek és

MINDENKINEK,

hogy sokan vagyunk, és

szeretnénk TOKIO HOTEL koncertet Magyarországon.

 

Itt jelentkezz:

 

http://www.th-attention.mlap.hu/

 

 

 

nem tudom, hogy kitette e valaki, ezért kitettem.

Szólj hozzá!

Címkék: koncert hotel bill tom tokio georg gustav

26. rész

2010.04.29. 19:31 blackcurrant

Köszönöm a komit! :)

 

A Billel töltött pár nap gyorsan elrepült, arra eszméltem fel hogy megint itthon vagyok. Pénteken a buszra egy olyan ember szált fel, akit soha többé nem akartam látni. Apám testvére. Anyukámnak sohasem volt szimpatikus, apukám pedig nem tartotta vele a kapcsolatot, így anya sem. De akkor mit keres itt?? Hisz Egerben lakik! Amennyire csak tudtam belelapultam az ülésbe. Elvileg 5 éves koromban látott utoljára, én csak képről tudom hogy néz ki. Hamarabb szált le(1 megállóval), mint én. Hatodszorra túrtam át a táskám de csak nem akart előkerülni a kulcs. Ekkor észrevettem, hogy a zárban hagytam. Hálát adtam az égnek, hogy másnak nem tűnt fel. Aznap csak pihentem, hisz péntek van. Anya aznap nagyon későn ért haza. Én már aludtam. Szombaton Tamarához mentem.

-Annyira várom már a nyáriszünetet.-mondta Tamara.- végre kimehetek Németbe...

-Láthadod Tomot...-folytattam helyette.

-Na igen. Az a másik!-mondta.

-Szerintem az első és egyetlen ok.-mondtam vigyorogva.

-Jól van na, de igaziból van még kettő!-mondta.

-Tom és Tom?- kérdeztem.

-Te és Bill! Te hülye.-mondta. Náluk aludtam, teljesen elfelejtettem apám testvérét.  Vasárnap láttam épp a házunk előtt ált. Anyukámmal beszélgetett. Lassítottam a tempón, akkor értem oda mikor visszaszált az autójába és elhajtott.

-Anya, mit keresett ez itt?-kérdeztem.

-Azt akarta beadni nekem, hogy apád súlyos betegen fekszik az egri kórházban, és a műtétéhez jött pénzt kérni.-nevet szárazon anyám, miközben elindulunk befele.- A baj csak az hogy nincs fél órája, hogy beszéltem apáddal. Akkor úgy tünt, hogy minden rendben van vele.

-Értem.-felelem, lerakom a cuccom, vacsorázom, majd filmet megyek nézni anyukámmal.

-Van valami jó?-huppanok le mellé.

-Kb fél perc múlva kezdődik egy film, abba bele nézhetnénk.

-Oké.-felelem, elhelyezkedem és nemsokára a film is elkezdődik. Fél 12-ig tartott a rengeteg reklám miatt. Észre se vettük, hogy ennyi ideig tartott. Gyorsan elmentünk aludni.

 

*******

Kint álltam az udvaron, a tűző napon, a kánikulában. Mindjárt vége, mindjárt vége!!-hajtogattam magamban. Hihetetlen hogy milyen hosszúnak tud tűnni az évzáró. Az imám meghalgatásra talált, az igazgatónő mindenkinek kellemes nyarat kívánt, majd lement az emelvényről. Lassan mindenki elkezdett kiszállingózni az udvarról. Megkerestem anyát és bátyámat, majd elindultunk fagyizni. Két nap múlva indulunk Németbe, Fred visz ki engem. Tamarát is elengedték, így ő is jön velünk. Anya valamikor a nyár folyamán kijön ,de csak látogatóba. Tehát van két napom összepakolni, elbúcsúzni a barátnőimtől, meg ilyenek. Már nagyon vártam, hogy kinn lehessek és végre lássam Billt. Na, megpersze Tomot és apát.

Se engem, se Tamarát nem lehetett lelőni a következő két napban. Mindketten, de főleg Tami pörgött ezerrel. Maga az  út nagyon hosszú volt, reggel indultunk és késő délután értünk oda. Aznap már csak fürdeni volt erőnk, meg aludni. Reggel korán kidobbott az ágy. Nemsokára Tami is fölkelt. Billék aznap a stúdióban voltak, de 6 óra fele benéztek az ikrek. Mikor Billt megláttam az ajtóban, a nyakába ugrottam. Szegény majdnem hátraesett. Nevetve cipelt be a házba.

-Szia ,te lány!-csókolt meg.

-Szia!-köszöntem, mikor elengedett.

-Sziasztok!-köszönt Tami, puszilta meg Tomot és Billt.

-Hello!-köszönt Tom is.-Hogy vagytok népek?-kérdezte.

-Jól.-feleltük Tamarával. Billre néztem.

-És ti?-kérdezte Tamara.

-Fáradtan!-válaszolták egyszerre.

-Akkor nem Tami a legjobb társaság számotokra!-mondom vigyorogva.

-Most mért mondasz ilyet? Gonosz vagy!-mondta sértődötten.

-Ne kezdjetek veszekedni!!-nyüszített fel Tom.-ma már hallottunk eleget.

-Ja, David ki volt ránk akadva, mert haza akartunk jönni. Aztán végül elengedett, miután bevetettem a lehengerlő mosolyomat és kisugárzásomat!-mondta Bill büszkén.

-Hát, ez azért nem teljesen igaz! Miattam engedett el egyedül, mert olyan érveket mondtam amivel nem ellenkezhet...-folytatta Tom büszkén. Tamival egymásra néztünk és csak mosolyogtunk.

-Aranyosan tudtok veszekedni!-mondta Tamara.

-Mi nem veszekszünk, csak eszmecserét folytatunk! És melyikőnk az aranyosabb?-kérdezte Tom.

-Te.-kuncogott Tamara .

-Most mért ő?-bökött ikrére Bill.-én sokkal aranyosabb vagyok! Ugye?-nézett rám.

-Igen, Bill az arnyosabb!- hálásan belecsókolt a nyakamba, amitől kellemes borzongás futott át rajtam.

-Meg is lepődtem volna ha azt mondod hogy Tom.- Tamara- kértek valamit inni vagy enni?

-Igen.-mondta Tom.

-Akkor csináljatok nekünk is.-mondtuk vigyorogva.

-Mi itt vendégek vagyunk, és a vendégeket kell kiszolgálni! Nem nekik kell!-feleli Bill.

-Hjajj, de sajnállak titeket! De akkor az a minimum, hogy segítetek!-mondtam.

-Na, neeee! Én olyan jól leültem ide! Fáradt, éhes, meg szomjas vagyok! Én innen föl nem kelek!-kezdett hisztizni Tom.

-Tom!-szólt rá szigorúan Tamara és indult a konyha fele.-Most azonnal gyere!

-Igenis, asszonyom!-sóhajtott Tom és ment Tamara után.

-Nekünk ugye nem kell  menni??-kérdezte Bill.

-Jöttök már??-kiáltotta Tom.

-Azt hiszem, mennünk kell!-mondtam nevetve.

 

Na, mára ennyi. Remélem tetszett. Kérlek írj komit!

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

25. rész

2010.04.25. 21:37 blackcurrant

Köszönöm a komikat az előző két részhez. Bocs, hogy csak most hozom a részt de nem voltam olyan idegi állapotban hogy meg tudjam írni.

 

Reggel fáradtan ébredtem. Egy dolog jutott eszembe: A fiúk turnéja hivatalosan is véget ért. 2 nap telt el azóta, tehát ma egy különleges nap van számomra! Egyből fel is ébredtem. Elvégeztem teendőimet, majd a konyhába libbentem. Amyukám ott sütögetett a sütőnél.

-Jó reggelt, anya!-köszöntem vidáman.

-Neked is kislányom! Bundás kenyér van reggelire.-kacsintott rám.- Na, milyen 17 évesnek lenni?

-Nem túl sok változás érzékelek.-feleltem. (kár, hogy igaziból nem vagyok ennyi XD)

-El sem hiszem hogy így elrepült az idő! Pedig milyen aranyos voltál kiskorodban!

-Köszönöm.

-Semmit nem tesz! Az ajándékodat majd délután kapod meg!-mondta anyukám, majd elém tette a kenyeret. Reggeli után elindultam a suliba. Ott is kívántak boldog szülinapot. Csak 4 órám volt így hamar hazaértem. Alighogy hazaértem anyukám el is ment. Már rendesen benne jártunk a délutánban, mikor csöngettek. Anyukám nem vitt kulcsot, azt hittem ő lesz az. Csak a postás volt, az az autós csomagkihordós. Egy csomagot hozott (logikus:). Németországból jött. Elmosolyodtam. Sejtettem ki küldte.  Bevittem a lakásba. Egy valamiben tévedtem. Több ember ajándéka volt benne. Apukámtól és a bátyámtól egy Lord cd-t illetve egy fölsőt kaptam. Kicsit meglepődtem nem is tudtam hogy külföldön is lehet kapni magyar cd-t. Billtől egy fonott nyakláncot, egy szoknyát, meg egy levelet kaptam. Épp a levelet bontottam mikor újra csöngettek. Most tényleg anyukám jött meg. De nem  egyedül. Egy kiskutya volt vele. Régóta nyaggattam vele, hogy szeretnék egyet.

-Juuujjj, ő az enyém??-kiáltottam fel.

-Igen.-mondta anyám mosolyogva- Boldog szülinapot!

-Köszönöm.

-Ezt kitől kaptad?-kérdezte, a cuccok látván.

-Apáéktól és Billtől!

-Ki az a Bill?-anyukám sokat sejtően nézett rám.

-A barátom.-és elmeséltem neki mindent. Egy ideig csak nézett magaelé.

-Hány éves is? Mikor fogod bemutatni?

-Umm, nyáron és 20 éves múlt.

-Hogyhogy csak nyáron?? Április van!! Azt hittem hogy kicsit fiatalabb!-mondta anyukám. Majd felkapta a fejét.

-Mert németországban lakik.

-Rendben, de az nincs kicsit messze? Bár nyárra kimész úgyis!

-És te jössz velem! És akkor bemutatom- ha ő is akarja! tettem hozzá magamban.

 

2 órával később elindultunk otthonról. A kutyus elaludt. Mint kiderült fiú. Az orra foltos volt, rózsaszín volt fekete pontokkal. Meg az egész kutya is egy nagy folt volt. Így Foltos lett a neve. Egy pizzériába mentünk. Egész jól elbeszélgettünk az este. Hulla fáradtan dőltem az ágyba. Eszembe jutott, hogy Billnek nem irtam sms-t. Gyorsan bepötyögtem: Szia! Köszönöm az ajándékokat! Jó éjt! Rebecca   Nemsokára vissza is írt:

Szivesen kicsim, van még pár dolog, de azt személyesen adom át.... 

Mi az? Áruld el!!! Légyszi

Nem, majd meglátod.... értettségi szünetetek mikor is lesz???

Május 3-4-5 -írtam vissza

Akkor kijössz és velem leszel!!

Rendben, kimegyek!

Helyes! Jó éjt! csók Bill

Álmodj szépeket! csók írtam, leraktam a telefont a földre és nemsokára elaludtam.

Reggel nem szólt az ébresztő,így persze elkéstem a suliból. Anyukám is elaludt. Első óra végére értem be. Egy csomóan hiányoztak. Kiderült, elkérték őket. Helikonra próbáltak. Szerdán jól megáztam, hál istennek nem betegedtem meg. Csütörtök-pénteken a felsősök fele nem volt, mert helikonon voltak. Egész nap tengés-lengés volt, tanárok közül is hiányoztak. Hétvégén anyával voltam, mondtam neki hogy ki szeretnék menni szünetben, beleegyezett.

Nem egészen 2 hét múlva felültem a vonatra és felmentem pestre, innen vonattal mentem Berlinbe. Péntek reggel indultam és késő este érkeztem meg. Bill ott várt az állomáson.

-Szia!-köszönt és megcsókolt.

-Szia!-mondtam miután elváltunk, megfogta a cuccaim (egy részét) és elindultunk.

-Jajj, de rég voltam itt!-kiáltottam mikor beértünk a lakásba. Bill csak mosolygott.

-Szia!-jött ki a konyhából Tom.

-Hello!-köszöntem én is.-de rég láttalak!-mondtam, adtam neki 2 puszit.

-Én is.

-nagy baj lenne, ha most elmennék aludni?-kérdeztem. Hulla fáradt voltam.

-Nem, menj csak!-mondta Bill. Gyorsan letusoltam, majd lefeküdtem. Félálomban voltam mikor Bill bejött és befeküdt mellém.

-Jó éjt!-suttogta.

-Neked is!-motyogtam és elaludtam Bill karjaiban.

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

24. rész

2010.04.14. 18:40 blackcurrant

Nah, itt van a másik fele.

 

Bill szemszöge

 Vasárnap este beszéltem legközelebb Rebeccával.Addig csak sms-t küldött. Nem akartam vele beszélni. A végén még szakítana velem. Nem voltam túl bőbeszédű. Pár perc után le is tettem.

-Beszéltél vele? Megbeszéltétek a dolgokat?-kérdezte Tom.

-Igen.-suttogtam- beszéltem vele.

-Na?-kérdezte.

-Semmi.-mondtam.-Szerintem nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Megkönnyítem a döntését. Én szakítok vele.-tettem hozzá halkan.

-Te annyira hülye vagy!-szólalt meg.- Eddig azon paráztál, hogy nehogy szakítson veled, most meg ilyeneket mondasz? Dönts már el mit akarsz! Néha olyan töketlen vagy!!!-és kiment a szobából. Lehet, hogy igaza van?-kérdeztem magamtól.

Következő nap, hétfőn a konyhába menet Tomba botlottam. Az asztalnál ült egy nagy halomnyi kaja kíséretében. Épp telefonált. Amikor meglátott elhallgatott.

-Bill, mit keresel?-kérdezte.

-Tejet, kakaót akarok inni.-nyugodtan akartam mondani, de ez nem sikerült. Kerestem poharat, kitöltöttem a tejet, raktam bele kakaót, bevágtam a hűtőajtót és kitrapoltam.  A szobaajtómat is becsaptam. Kezdett az agyamra menii ez a turnébusz. Valahogy olyan szűkösnek tűnt. Semmi magány nincs itt, csöndes helyet sem lehet találni.

Tom pénteken keresett. Valamiért át akart cipelni a szobájába. Nem volt kedvem átmenni. De csak nem akart elmenni. Megmondta, hogy nem hagy addig békén, ameddig át nem megyek hozzá. Tudtam milyen makacs tud lenni. Átvánszorogtam a szobájába. Tesóm csak leült az ágfyra és várt. Nekem ezért kellett idejönnöm?-kérdeztem magamban. Tompa lépteket halottam. A telefonból jött. Ekkor meghalottam belőle Rebecca hangját. Nagyon megörültem, hogy legalább a hangját hallhatom.  Először lényegtelen dolgokról beszélgettek. Egyre jobban mehetnékem volt. Mégis mi jogom van ahhoz hogy így kihallgassam a barátnőm beszélgetését? Tulajdonképpen semmi. Épp álltam volna fel, amikor elhangzott egy érdekes mondat.

-Akkor igaziból mi is van veled meg Billel?- kérdezte Tamara.

-Hát, nem tudom.- tétovázott Rebecca.- fogalmam sincs, hogy igaziból mi baja van. Szerintem tudnia kellene, hogy őt szeretem és hogy semmi pénzért nem csalnám meg. Oké, tényleg nézegetem a fiúkat,de azért.... lehet...Ááááhhh....Bár, igaziból nem is ez a bajom.

-Akkor meg mi?- Ez engem is érdekel. Tehát csak bemagyaráztam magamnak ezt az egészet. Gratulálok Bill, eszt jól elcseszted!-gondoltam.

-Az hogy utálom az olyan embereket, akik nem mondják meg hogy mi a bajuk. meg azt sem szeretem, hogy ilyenkor nem is próbálnak lépni. Csak hárítanak, esetleg rádkenik, hogy te tehetsz erről az egészről. Bezzeg ha kiakarsz velük békülni vagy csak szimplán megbeszélni a dolgot, akkor meg nem álnak szóba veled. Nos, Billel speciel az a bajom hogy nem mondta el mi a baja. Meg ha tényleg azért nem áll szóba velem, mert nem számolok be az életem minden egyes részéről, minden lépésemről, arról hogy kivel találkozom, ahhoz én csak gratulálni tudok.

-Értem.

-remélem azért, eldől, hogy mi lesz velünk.-mondta. Sejtettem, hogy talán nem a szakításra gondol.

-Drukkolok.-szólalt meg Tamara.-Még egy kérdésem lenne! Megbocsátanál Billnek, ha bocsánatot kérne?

-Hát, talán.-mondta. Valószinűleg távozott.

-Haló, haló. Na, Bill, elhiszed, hogy szeret?-kérdezte Tamara.

-ezt inkább tőle szeretném hallani.-mondtam.

-Rendben. Amint visszajön megkérdezem.-felelte. Kis várakozás után megszólalt.

-Még egy kérdésem lehet?

-Persze.-hangzott a válasz.

-Szereted Billt?-kérdezte.

-Persze, nagyon.-felete, épp hogy hallatszott. Tamara le is tette a telefont. Egy ideig csak néztem a készüléket. Majd hirtelen fölpattantam és hanyatt-homlok rohantam a szobámba. Tárcsáztam.

-Mi van?-morogta a telefonba.

-Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Kérlek bocsáss meg! Szeretlek.-kiáltottam kétségbe esetten.

-Jajj, Bill.-sóhajtott.-Ilyen könnyen nem bocsátok meg!

-Mi kell tennem?-kérdeztem.

-Válaszolj pár kérdésre! Őszintén! Miért nem mondtad el mi bajod?

-Mert féltem felhozni a témát. Azt hittem hogy szakítani fogsz, mert az asrác jobban tetszik neked.-feletem.

-Jajj, Bill! Ismerhetnél annyira, hogy tudd, hogy beléd vagyok szerelmes!-mondta. Én erre elmosolyodtam.

-Umm, megbocsátasz?-tettem fel a kérdést.

-Igen. De egy feltétellel, na jó kettővel. Először is megígéred hogy ha bármilyen bajod van azt elmondod nekem?

-Igen, megígérem.

-rendben! A másik, kérlek bízz meg bennem. Tudom ez nem ilyen egyszerű de próbáld meg.

-Megpróbálom. De te is megbízol bennem?-kérdeztem.

-Igen.-felelte.- és szeretlek.

-Én is szeretlek.-mondtam. Nemsokára elbúcsúztunk és letettük.

 

Na, ezt megint későn lett kész, de itt van! Remélem tetszett!

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

23. rész

2010.04.13. 17:24 blackcurrant

Nagyon köszönöm a komikat! Örülnék ha ehhez is kapnék párat.

 

 Tamara szemszöge

Aznap nem sikerült átkéreckednem Rebeccához, Tomnak is mondtam. Csak péntéken sikerült átmennem Rebeccához. A tesóim mellett ilyenről nem lehet beszélni. Kicsit azért aggódtam. Mi lesz akkor ha mégsem békülnek ki? Vagy csak annyit érünk el vele, hogy velünksem állnak szóba? De akkor is sikerülnie kell. Lassan összeszedelőzködtem. Úgy beszéltük meg, hogy Rebeccánál alszom, mert az anyja valahova elment. egyre jobban nőtt bennem a feszültség ahogy a házhoz közeledtem. Csöngettem. Ajtótnyitott, lepakoltam a cuccom a szobájában. Egyedül mentem fel. Jön a következő feladat: olyan helyet kell keresnem ahol beszélhetek Tommal, anélkül hogy Rebecca meghallaná. A wc! persze az jó lesz. Besiettem, hívtam Tomot.

-Szia!-köszöntem idegesen.

-Hello!-mondta.- akkor hívom Billt!-mondta. Éreztem, hogy vigyorog. Párperc alatt sikerült is. Bár nekem óráknak tünt. Mikor hallottam Bill hangját elindultam lefele. Kicsit nagy lesz a telefon számlám, de sebaj. A telefont a kezembe tartottam. Ezt mindíg így csináltam. Nem szeretem ha a zsebemben van.

-Már azt hittem lehúztad magad a wc-n!-mondta mikor meglátott. A tévé be volt kapcsolva. Valami vígjáték ment benne.

-Bocs.-mondtam. Az elején semmiségekről beszélgettünk megjegyzem áttértem németre, hogy Billék is értsék. Mikor úgy gondoltam, hogy feloldódott, áttértem az érdekesebb részre.

-Akkor igaziból mi is van veled meg Billel?-tettem fel a kérdést úgy, mintha nem is érdekelne.

-Hát, nem tudom.-mondta miközben az ajkát harapdálta.- fogalmam sincs, hogy igaziból mi baja van. Szerintem tudnia kellene, hogy őt szeretem és hogy semmi pénzért nem csalnám meg. Oké, tényleg nézegetem a fiúkat,de azért.... lehet...Ááááhhh....Bár, igaziból nem is ez a bajom.-mondta hirtelen.

-Akkor meg mi?-kérdeztem. Csak én vagyok ennyire hülye hogy nem értem?

-Az hogy utálom az olyan embereket, akik nem mondják meg hogy mi a bajuk. meg azt sem szeretem, hogy ilyenkor nem is próbálnak lépni. Csak hárítanak, esetleg rádkenik, hogy te tehetsz erről az egészről. Bezzeg ha kiakarsz velük békülni vagy csak szimplán megbeszélni a dolgot, akkor meg nem álnak szóba veled. Nos, Billel speciel az a bajom hogy nem mondta el mi a baja. Meg ha tényleg azért nem áll szóba velem, mert nem számolok be az életem minden egyes részéről, minden lépésemről, ahhoz én csak gratulálni tudok.-fejezte be. Nem mondom, hogy nem értem, mert értem. de nem úgy van hogy a szerelmesek mindent megbeszélnek egymással? Úgy tünik nem.

-Értem.-nem mondom hogy ez volt életem legbővebb hozzászólása.

-remélem azért, eldől, hogy mi lesz velünk.-mondta.

-Drukkolok.-mondtam.-Még egy kérdésem lenne!-kérdő tekintettel nézett rám.- megbocsátanál Billnek, ha bocsánatot kérne?

-Hát, talán.-mondta. Felállt és elment valahová.

------------

Bill szemszöge (a félreértett telefonbeszélgetéstől)

Tommal akart beszélni. Igazából nem csak vele. Egy lánnyal is. Rebecca. Ahogy eszébejutott a lány elmosolyodott. De azonnal el is komorodott. Rebecca messze van. Szivesen magával hozta volna, de nem lehetett. Testvére szobájából  egy beszélgetés foszlányai szűrődtek. Telefonált, ki is volt hangosítva. A szobaajtó csak be volt hajtva. Egy lánnyal beszélgetett. Ez Tamara-ismerte fel-talán Rebecca is ott van.... Szivesen közelebb ment volna de akkor meglökte volna az ajtót.

-Nemrég....futottam egy sráccal....egy osztályba jártunk..... Rebeccát is ismeri....nagyon jól megértik egymást.....randijuk is lesz.....-halottam a szavakat. Megdermedt az énekes. Döbbenten meredt az ajtóra. Abbamaradt a beszélgetés, de nem vette észre, csak akkor mikor testvére felált és megnyikkant a szék. Gyorsan visszarohant a szobájába.

 

Na, neharagudjatok hogy ilyen későn teszem fel, de már megvolt a rész, rányomtam a mentésre és a teljes Billes rész elveszett. Mármint az amit az ő szemszögéből irtam, ami kb ennek a 15x volt. Majd valahogy újra irom. Addig is bocsi hogy ilyen rövid.

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

22. rész

2010.04.03. 19:08 blackcurrant

Köszönöm a komit!

 

A következő napon nem beszéltem Billel. Nagyon fájt, hogy így beszélt velem. Végre kibékültem anyával erre Billel összeveszek. Na jó, nem is vesztem vele össze, hisz alig beszéltünk. Igaz, alig beszélt de ahogy mondta azokat a szavakat, már önmagában fájdalmas volt hallgatni.  Jó lenne tudni, hogy mi van vele. Nagyon hiányzik. Rájöttem Tommal azóta nem is beszéltem, mióta hazajöttem. 6 óra volt, még biztos nincs koncertjük, vagy épp utaznak. Kikerestem a számát és tárcsáztam. Kicsöngött és fel is vette.

-Haló itt Tom beszél.-mondta hivatalosan.

-Szia Tom.-köszöntem.

-Ki vagy? Rebecca?-kérdezte.

-Igen az vagyok! Jó hogy rájöttél!-mondtam nevetve.

-Régóta nem beszéltünk!-mondta.

-Az biztos. Hogy vagy?-kérdeztem.

-Hát, nem valami jól. Elég csak ránézni a tesómra és az életttől is elmegy a kedvem!-felelte mérgesen.

-Mi van Billel?-kérdeztem aggódva.

-Tényleg megcsalod?-tette fel a kérdést. Ez az a mondat, amit sohasem akartam hallani. olyan rossz ez a szó.

-Nem csalom! ezt honnan veszed?- kérdeztem.

-tamara mondta, hogy egy fiúval találkozol mostanában. Bill félre értette, na jó pár szót hallott belőle, mert ki volt hangosítva a telefon és...-hirtelen elhalgatott.-Bill, mit keresel?-hallottam tompán a hangját- tejet! Kakaót akarok inni!-mondta Bill, de úgy, hogy kis híján leharapta Tom fejét. Hallottam valami tompa puffanást, lépteket és ajtócsapódást.

-szóval-szólalt meg Tom- ő ott volt az ajtó túloldalán és félre értette. sehogyse akarja elhinni, hogy ő kell neked, meghogy már biztosan nem akarsz járni vele.... Vagy tévedek?-kérdezte.

-Nem, ő kell nekem!-feleltem.

-Na, ezt mondtam neki! Meg Georg és Gustav is! De nem hiszi el az istennek sem! Olyanokat mond, hogy biztosan jobb pasit találtál nála, aki melleted van ha kell, ha szükséged van rá. Mindent meg tud adni amit kívánsz... jelenleg több nem jut eszembe.-feljezte be.

-Értem.

-ja, meg sem kérdeztem ki is az a fiú akivel találkozol?-kérdezte.

-Patrik, egy nagyon régi barátom.-feleltem. megpróbálta Billt odahívni de az istennek nem akart odajönni.

-Amúgy épp kajálsz?-kérdeztem.

-Igen.-felelte.

-rendben, akkor nem zavarlak tovább.-mondtam.

-Oké, de beszélj Billel, légyszi!-mondta.-Szia!

-Rendben! Szia.-köszöntem és letettem. Szóval ez a baja. Hiába hívtam, nem vette fel. Azért ez bánt. Ha valami baja van legalább mondaná meg. Egyszerre voltam szomorú és dühös. Fél hét. Átmegyek tamarához. Hét óra volt amikor odaértem. Tamara otthon volt.

-Szia!-köszönt meglepetten.

-Szia! Beszélnünk kell.-mondtam komolyan.

-Tudod, számítottam rá hogy fogsz jönni. Beszéltem Tommal.-mondta, felértünk a szobába, becsukta az ajtót.

-Honnan tudtad hogy kivel találkozom?-kérdeztem.

-Ismerem. Egy ideig én is laktam Győrben. Akkor egy osztályba kerültünk. Nem rég meg találkoztunk, mikor mntem haza tőled. Ott derült ki hogy ismer ő is téged. Mondta, hogy randizni fogtok és érted...-fejezte be.

-Értem. Csak most Bill haragszik rám.-feleltem keserűen.

-Figyi hívd fel a mobilomról.-nyújtotta a telefonját.

-Nem. Ha akar valamit, akkor felhív.-mondtam. Nemsokára hazamentem.

Tamara szemszöge

Felhívtam Tomot. Izgatottan vártam hogy felvegye. Volt egy tervem. De elég sok buktatója volt.

-Szia Tom! Megint én vagyok.-mondtam.

-Szia!-köszönt.-mi van? Nem bírsz nélkülem ki egy órát?

-Aranyos vagy. De kibirok nélküled egy órát. Másfelet már nem.

-Hehe, jó tudni- nevetett Tom.-miért hívtál?

-Figyi van egy tervem! mondtam izgatottan. Elmondtam az ötletem. Jónak találta. Megbeszéltük a részleteket.

-Akkor próbálj erről Billel is beszélni, én meg valahogy átkéreckedem Rebeccához.-mondtam.-Amúgy mikor is lesz vége a turnénak?

-Április közepe.-felelte- umm, figyi, nyáron majd kijössz hozzám...hozzánk?

-Igen, kiengedtek, csak lakhely kéne.

-Az lesz. Idejössz majd hozzánk, aztán elleszünk itt négyesben. Vagy hármasban.-tette hozzá a végét halkan.

-legyünk pozitívak! Négyesben!-feleltem határozottan.

-Rendben! Ja, töltsd fel a telefonodat!-mondta.

-oké, te is! Szia!-köszöntem.

-Szia!-köszönt és letette.

 

Nah, sikerült kiszenvednem ezt a részt. Nagyon nem jött ihlet.

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

21. rész

2010.03.27. 19:39 blackcurrant

 Köszönöm a kommenteket! Örömhír ért tegnap este! Nyáron lehet, hogy ki tudok menni Németországba! El nem tudom mondani, hogy mennyire örülök ennek! :) Ennek örömére dobtam össze ezt a részt! :)

 

 

Ebéd után még megnéztem Tamaráék próbáját. Az énekkarral versenyre mennek, aztán rengeteget próbálnak. A próba után, ami legalább 2 óra volt, hazakísértem Tamarát. Odafele megbeszéltem vele, hogy mégsem alszom náluk. Kiderült. hogy meggyőzte a szüleit. Nyáron kiengedik Németbe egy rokonukhoz,határozatlan időre. Kár hogy még nincs nyár.

-Bejössz?-kérdezte, mikor már a ház előtt áltunk.

-Nem, megyek haza.-mondtam, elbúcsúztunk és elindultam. Nem haza mentem, hanem egy ismerősömhöz. Még óvodában ismertemmeg a srácot, 4.-ig egy osztályba jártunk, de nemsokára az anyja balesetben meghalt. Egy részeg autós belehajtott. Ekkor felköltöztek Győrbe az apai nagyszülőkhöz. Levelezni kezdtünk, először valódi levélben, majd e-mail formátumban. Nem rég a nagymamája szívrohamot kapott, de túlélte. Őt ápolni jöttek le. Pár napja találkoztam vele, akkor hívott meg, hogy valamikor látogassam meg. Sajnos a város másik felén laknak, de nem megyek busszal. Gyalogolni jobban szeretek. Háromnegyed óra múlva megpillantottam a házat, semmi sem változott. Csak összement. Tudom, én nőttem meg, de akkor is. Becsengettem. Egy 4-5 éves kisgyerek nyitott ajtót.

-Apúúúú, anyúúú ,egy idegen néni áll az ajtóban!-kiáltotta ijedten és becsapta az ajtót. Néztem az ajtót, a házszámot, aztán a házat. Most én jöttem rossz helyre, vagy ez egy vicc?

-Elnézést, ne haragudjon!Csak tu.... Rebi!!-nyitotta ki az ajtót Patrik.-Szia! Na, végre! Már azt hittem eltévedtél! Gyere be!

-Szia!...umm, én tényleg ennyire idősnek nézek ki?-kétségbe esetten pillantottam rá.

-Hát, kinek mi az idős.-felelte jókedvűen.-képzeld, nagymama jobban van! Az orvos azt mondta, hogy sokat kell pihennie és akkor rendben lesz.

-Patrik,ki jött?-kérdezte egy női hang. Egy karcsú, barna hajú nő lépett ki a konyhából.

-Régi barátom. Rebecca bemutatom apukám feleségét, Alexandrát.-mondta.

-Csókolom! Rebecca vagyok!-mutatkoztam be.

-Kérlek,tegezz. Nem vagyok annyira öreg!-mondta nevetve.

-Rendben!-mondtam, felmentünk az emeletre. Patrikhoz fordultam.

-Apukád újra házasodott?-kérdeztem meglepetten.

-Igen. Eleinte nekem se tetszett, hogy randizgat, de később rájöttem , hogy úgysem tehetek ellene semmit. Meg aztán megismertem Alexandrát, és tényleg jó fej volt. És tényleg hasonlít anyura.-mondta.

-És...mikor házasodtak össze?-kérdeztem.

-Kb. 5 és fél éve.-felelte.-a kisgyerek, aki ajtót nyitott, 4 éves.

-Hogy hívják?-tettem fel az újjabb kérdést.

-Benedek.-mondta. Remekül elvoltunk a következő órákban. Mindenféléről beszéltünk. Mi történt velünk az elmúlt években, barátokról, a végén még a szerelemről is.

-Van barátod?-tette fel a kérdést Patrik.

-Igen, két hónapja. Neked barátnőd?-kérdeztem.

-Nem rég szakítottam a barátnőmmel. Kiderült, hogy megcsalt. Nem is egyszer. Aztán azóta nincs.-mondta keserűen.

-Sajnálom!-mondtam és átöleltem.

-Nem kell! Lesz majd más. Remélem.

-Biztos hogy lesz! Ne mondj ilyen csacsiságokat! max. bemutatlak néhány barátnőmnek.-mondtam. megcsörrent a mobilom. Anya hívott. Mondta, hogy a lehető leghamarabb érjek haza. Nem tiltakoztam. Ki akarok békülni vele. Remélem meg tudjuk beszélni a dolgokat. Elbúcsúztam Patrikéktól és haza siettem.

-Anya, mi a baj?-estem be a lakásba.

-Kicsim, sikerült szakítanom... vele.-mondta.-a ház a neveden van.

-Hogyhogy?-kérdeztem.

-Kiderült, hogy 20 milliós tartozása van külömböző bankoknak. Én meg kezességet vállaltam másfél milliónál.-mondta halkan. Erre nem tudtam mit mondani. Csak átöleltem anyámat.

-Sajnos, annyit nem keresek, hogy mindent vissza fizessek. Talán megadják a részletfizetést, akkor boldogulunk valahogy. Mindenestetre beszéltem....beszéltem apáddal. Hajlandó segíteni. Valószínüleg nyáron ki kell menned Németországba, de ez csak rajtad múlik.-fejezte be.

-De, anya ha én kimegyek, te megint egyedül leszel.

-Kicsim, ha akarod én is veled megyek.meg ha apád megengedi.-felelte.

-Meg fogja.-mondtam.-de akkor hogy fizeted ki a hitelt?-kérdeztem.

-Akkor, átutaltatjuk a számlámról a banknak a hitelt. Vagy levonják onnan.-felelte.- kérsz enni?

-nem, nem vagyok éhes.-feleltem.-elmegyek zuhanyozni.-felmentem, elvégeztem a dolgom és bedőltem az ágyba. Nagyon fáradt voltam mégsem tudtam elaludni. Sok volt ez az információ. Mi lesz így velünk?-tettem fel a kérdést magamban.  Hétvégén anyámmal voltam. nagyon régen tartottunk ilyen csajos hétvégét. Billel nem beszéltem, csak sms-t küldtem neki. Érezte volna a hangomon hogy történt valami. Nem akartam, hogy aggódjon. Bár lehet, hogy beszélnem kellene vele. Végül vasárnap este felhívtam. Olyan furcsa volt. Valahogy olyan tartózkodó volt. Nemsokára le is tette. Furcsa volt. Eddig nem akarta letenni, most meg 3 percet beszéltünk. Valami történt. Történnie kellett. Hétfőn Tamara nem jött suliba. Megfázott. Bár, az rejtély hogyan tudott, ilyen jó időben, így megfázni. Csak egy hét múlva jöhet suliba. Hiába békültem ki anyával, valahogy nyomott hangultban vagyok. Talán sikerül lenyugodnom a következő egy hétben.

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

20. rész

2010.03.23. 21:13 blackcurrant

Nagyon köszönöm a kommenteket! Jól esne, ha ehhez is irnátok! Köszi! :)

 

Hétfőn dél környékén ébredtem föl. Hirtelen nem is tudtam hogy hol vagyok. Teljesen idegen volt a szoba. Aztán persze leesett, hogy otthon vagyok. Még egy kicsit fekdegéltem, majd elmentem a fürdőbe. Mikor leértem a konyhába, egy idegen férfit találtam ott, meg anyámat. Kicsit sem voltam ledöbbenve. Csak nagyon. Anyám kézéből kiesett a pohár, mikor meglátott.

-Hát te meg mit keresel itt?-kiáltott fel döbbenten.

-Én inkább azt kérdzném, hogy ez meg ki?-kérdeztem, miközben a korosodó pasasra mutattam.

-Ne mutogass!-rivallt rám az anyám.- Ő a barátom.

-Ahaa, és erről miért nem tudtál szólni? Vagy talán ezért nem vetted fel a telefonodat?

-Semmi közöd ehhez!-mondta anyám egyre hangosabban. Az ürge meg sem szólalt, csak az egyikőnkről a másikunkra nézett.

-Ah, nichts!-mondtam és mentem bocs, rohantam fel a szobámba. Anyám még utánam kiabált:

-És ne beszélj németül!!!-ordított utánam.  Észre se vettem hogy átváltottam németre.

Sajnos ez a suliban is gondot okozott. Volt olyan hogy magyarórán is nekiálltam németül beszélni. Persze a tanár egy szót sem értett az egészből, de csak annyit mondott hogy egy fordító kéne mellém. A hetek néha lassan, néha gyorsan teltek. Tamarával nagyon jó barátnők lettünk. Hannival és Rékával újra beszélő viszonyba vagyunk. Csak annyámmal nem. Már szinte Tamaránál lakom. Mert kiderült, hogy anyám a pasival közös névre iratták a házat. De kiderült, hogy ez az úriember, nem úriember. Rengeteget veszekszenek anyámmal. Kicsit sajnálom is anyát. De azt nem tudom felfogni, hogy valaki hogy varázsolhatta el így anyámat. A "mostohaapám" mindenbe beleszól. Mindíg mindent ő tud jobban. Ezért is vagyok többet Tamaránál. Az öccseivel, Balázzsal és Bencével is egész jól állok. Rengeteget hülyéskedünk Tamarával. A bátyja, Máté persze ki van ránk akadva, hogy rosszabbak vagyunk ketten mint Balázs meg Bence eggyütt. Különösebben nem zavar ez minket. Aznap este is Tamaráéknál voltam.

-Ááááhhh, nyáriszünetet akaroooook!!!-mondta Tamara.- Nekem elegem van a nyelvtanból!!! senki se állít meg az utcán, hogy mondjam meg hogy a más az melyik szófajba tartozik! Nem nyelvtan tanárnak akarok menni! Vááááh!

-Te aztán ki vagy akadva!-kuncogtam- De ez beletarozik az alapműveltségbe!

-Rendben! Te meg tudod mondani a szófaját?-kérdezte kihívóan.

-Öhm, alapszófaj, helyettesítő szófaj és névmás.-olvastam fel a füzetből.

-Füzetből még én is tudom!- mondta.- Mindegy, nekem ennyi elég volt!- becsukta a füzetét és eltette a táskájába. Én is eltettem a cuccom. Csütörtök este volt, így nem aludhattam ott. Legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a lakásba. A telefonom akkor hallgatott el, mikor felértem. 7 nem fogadott hívásom volt. 2 anyámtól, 1 a bátyámtól, 4 pedig Billtől. Bill hívott legutóbb, így őt hívtam vissza.

-Szia!-köszöntem.

-Szia!-köszönt megkönnyebbültem-azt hittem hogy valami bajod van és azért nem veszed fel.

-Nincs semmi baj!-füllentettem.-Csak itthon hagytam a telefonom.

-Értem. Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól!-végül is most még.-Te?

-Megvagyok.-sóhajtott- csak nagyon hiányzol.

-Nekem is nagyon!-mondtam és elszorult a torkom.-Amúgy merrefele jártok?

-Franciaországban vagyunk, Marseille a neve a városnak. Innen megyünk olaszországba holnap.-mondta.-kár, hogy nem lehetsz itt! Nagyon szép a város.-még fél órán keresztül beszélgettünk, de mennie kellett készülődni. Felhívtam a bátyámat. Csak arról akart érdeklődni, hogy minden rendben van-e otthon és hasonlók. Neki elmondtam mindent. A döbbenettől percekig nem jutott szóhoz. Mondta hogy amint vége a sulinak azonnal kimegyek Németországba. Nem tiltakoztam ellene. Szinte bármit megtettem volna azért hogy végre elkerüljek innen. Igaz, hogy akkor itt kellene hagynom a barátnőimet, de örökké úgysem lehetek náluk. Utána felhívtam anyámat. Ilyen hideg telefon beszélgetéstben soha nem volt részem. Közölte, hogy temetésen van. Mint kiderült a nagymamám meghalt. És mégcsak nem is mondta. Holnap jön haza. Közöltem, hogy hétvégén nem leszek itthon, tiltakozni akart, de letettem a telefont és kikapcsoltam. Sokáig sírtam. Nagyon szerettem a nagymamámat. Igaz, ritkán találkoztam vele. De ez nem baj. Ruhástul aludtam el. Még 8 óra sem volt. Reggel nem késtem el, pedig nem a telefonomra ébredtem. Csak magamtól felkeltem fél 7-kor. Egésznap levert voltam. A suliban ebédeltem. Tamarával nem szóltunk egymáshoz. Tudom, érdekelte hogy mi van velem, de tudta, hogy nem kell faggatóznia. Úgyis elmondom neki.

-Tom felhívott tegnap.-szólalt meg.

-Tényleg? És miről beszéltetek?-kérdztem.

-Hát, mindenféléről! A turnéról, a gyerekkorunkról, a szüleinkről, rólad, Billről, meg minden ilyen dologról. Olyan jó volt vele beszélni.-lelkendezett.

-Mégis mit beszéltetek rólunk??-kérdztem kicsit hangosabban a kelleténél.

-Ummm, hogy mennyire összeilletek, meghogy jól megértitek egymást. Tom azt is mondta hogy Bill totál beléd van esve...-mondta a végét halkan.

-Komolyan?-csillant fel a szemem.

-Igen, én is mondtam hogy te is totál bele vagy zúgva.-mondta kuncogva. Erre nem mondtam semmit. Csak elvörösödtem.

-Na, most olyan vörös a fejed, mint egy rák!-mondta.

-Hogy mered a fejemet egy rákhoz hasonlítani?-kérdeztem tetettett felháborodással. Erre elkezdett röhögni. Én csak néztem. Aztán nemsokára már mindketten szakadtunk a röhögéstől.

 

Nah, mára ennyi! Remélem tetszett!

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

19. rész

2010.03.14. 18:23 blackcurrant

Köszönöm a komit! Ehez a részhez is elfogadnék néhányat. :)

 

Amikor reggel felébredtem, Bill nem volt mellettem. Vagy lehet hogy csak álom volt? Bill ruhái ott voltak a széken. Tehát nem álom volt. Lementem a konyhába rajtam kívül mindenki ott volt.

-Jó reggelt, álomszuszék!

-Reggelt? Inkább delet!-mondta Tami.-jó sokáig aludtál.

-Nem kellett volna rosszcsontkodni az északa!-szólalt meg Tom.

-Tom, fogd be!-mondta Bill.

-Elmegyek, lezuhanyzom.-mondta Tami.

-Rendben.-mondta Tom. Bill testvérére nézett, aztán Tamara után. Felvonta a szemöldökét és elvigyorodott velem eggyütt.

-Amúgy Tamara hova megy?-kérdeztem.

-Nem tudom, valami olyasmit motyogott, hogy meglátogat valakit.-mondta Tom.

-Aham. Na, elmegyek felöltözni.-mondtam és visszamentem a szobába. Kerestem valami ruhát a bőröndömből.

-Mikor utazol haza?-kérdezte egy hang mögülem.

-Holnap délben megy a gép.-feleltem. Bill közben elkezdett turkálni a táskájában.

-Ezt neked hoztam.-Emelt fel egy vékony aranyláncot.- Úgy tudom, hogy az ilyeneket szereted.

-Igen, kösziii!-ugrottam a nyakába.

-Fordulj meg, felteszem.-mondta. Eltűrtem a hajamat és feltette. Megérintettem a nyakláncot.

-Honnan tudtad hogy az ilyet szeretem?-kérdeztem, felé fordultam.

-Megkérdztem Tamarától.-felelte. Egész nap eggyütt voltunk, négyesben. Mivel eléggé későn keltem fel, ezért csak este mentünk el az étterembe,amit Tom nézett ki. Nagyon jól éreztük magunkat. Mikor hazaértünk, eszembe jutott valami. Anyával elfelejtettem közölni, hogy mikor érek haza. Azt se tudja, hogy holnap megyek haza. Iszonyatos sebességgel megkerestem a telefonom. Megpróbáltam bekapcsolni de nem ment. Teljesen le volt merülve. Már vagy hatodszorra túrtam át a táskám, de a töltőt nem találtam.

-Nincs valamelyikőtöknek egy Nokia telefontőltőtök?-kérdeztem a többiektől akik a nappaliban döglöttek.

-Fennt van a szobámba!-felelte Tamara.

-Mármint, az én szobámba!-mondta Tom.

-Oké.-mondtam és rohantam fel. Mikor a telefonom már fel volt töltve, megpróbáltam felhívni anyukámat. Ki volt kapcsolva a telefonja. Az este folyamán, még legalább 10x hívtam anyukámat, de nem vette fel.

-Azt hiszem, én nem tudok hazamenni.-huppantam le a fotelbe a nappaliban.-nem tudom elérni anyukámat!

-Rendben!-vágta rá Bill azonnal.-akkor itt maradsz!

-Majd mi elviszünk haza. Van kulcsod?-mondta Tamara. Neki már beszéltem a családunkban uralkodó telefonfeltöltés hiányáról, telefon elhagyásról, és egyéb ilyen dolgokról.

-Az asszem van. De mindjárt megnézem!-mondtam és megint rohantam fel a lépcsőn. Kulcsom hála az égnek volt.   Hála az égnek, reggel nem kellett olyan korán felkelnem illetve kelnünk. Reggel Tomot és Tamarát a konyhában találtunk meg, akik épp egymást szórták liszttel. Mint kiderült palacsintát akartak csinálni, de az összes lisztet szétszórták, meg egymásra szórták. Úgy néztek ki, mint a hóemberek. A konyha csatatérre hasonlított. Reggeli után elindultunk a repülőtérre.

-Vigyázzatok magatokra!-mondtam Billéknek.

-Ti is!-mondták egyszerre.

-Szia!-mondta Bill csöndesen.

-Szia!-köszöntem. Csend ült a kocsira. Senki se tudta hogy mit mondjon.

-Nyáron majd kijöttök?-szólalt meg Tom. Tamarával összenéztünk. Majd Billre néztem.

-Persze!-mondtam.

-Nem hiszem!-suttogta Tamara magyarul nagyon halkan. Megint megnémultunk.

-Ideje mennünk.-szólalt meg Tamara.

-Igen.-mondtam szomorúan.

-Sziasztok!-köszönt Tom. Olyan aggódó és szerelmes pillantást vetett Tamarára, hogy öröm volt nézni.

-Szia Tamara! Szia!-mondta Bill ezúttal nekem.-Hiányozni fogsz.

-Te is nekem.-mondtam. Megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden szerelme és fájdalma. Tomék zavartan néztek egymásra. Végül csak puszit adtak egymásnak. Billék nem száltak ki, nehogy felismerjék őket. Miután becipeltük a rengeteg cuccot, és megtaláltuk a többieket már majdnem indult a gép. Az oszifő gyorsan kiváltotta a jegyeinket és felszáltunk a gépre. A következő repülőn töltött 2-3 órára nem igazán emlékszem. Csak az ürességre elmékszem,ami mindíg itt volt bennem, amikor Bill nincs mellettem. Tamaráék vittek haza. Az út nem volt teljesen zökkenő mentes. Pesten egy "kisebb" dugóba kerültünk. Az autópályán pedig defektet kaptunk. 8 óra fele értünk Kaposvárra.

-Köszönöm hogy elhoztak.-mondtam Tamaráéknak.

-Ez csak természetes!-mondta Tamara apja, István.

-Segítek bevinni a bőröndöt!-mondta Máté, Tamara bátyja.

-Öhmm, köszi.- A kocsiba is ő tette be. Nagyon nem tudtam boldogulni 2 bőrönddel meg egy kisebb táskával. Miután becipeltük a házba, Tamaráék elmentek. Anyukám sem volt otthon, nem tudom hogy hol lehet. Szomorúság tört rám. Olyan egyedül éreztem magam. felmentem a szobámba. Nem volt megágyazva, kerestem ágyneműt. Gyorsan felhúztam és bedőltem az ágyba. Eléggé kimerített a mai nap.

 

Légyszi, irjatok komit.

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

18. rész

2010.03.11. 19:06 blackcurrant

Ez most hosszabb lesz mint az előző! Irj komit lécci. Köszönöm a komit! :)

 

2 hete kezdődött a turné. Azóta iszonyat lassan telnek a napok. Nagyon hiányzik Bill. Úgy tűnik mintha ezer éve ment volna el Bill. Mostanában nem is tudtunk beszélni telefonon. Elfoglalt, de egy-egy sms-t azért megerszt. De attól én még hallani akarom a hangját, látni akarom élőben az arcát, érezni az illatát. Viszont ez nem megy olyan könnyen. Tegnap volt az oroszországi koncertjük. A következő vasárnap este lesz. Addig még van 3 nap. Nagyon remélem hogy addig meglátogat valahogyan. Most éppen a suliból jövök haza, tanulok aztán unatkozok egy sort.

 

Sajnos, Bill ma sem jött. Már jóval elmúlt 9 óra, ma már nem fog jönni, de nagyon szeretném hogy jöjjön! Lassan elaludtam.

Az utcán sétáltam, nem tudom, hogy hol, nem ismertem ezt a környéket. Egyszer csak Bill jött szembe velem. Mikor meglátott, elkerekedtek a szemei:

-Te mit keresel itt?-kiáltotta mikor magáhoztért a döbbenettől.

-Te mit keresel itt? Te turnén vagy? Vagy hazudtál?-néztem rá döbbenten.

-Én...izé...nem tudom...hagyjuk!-mondta majd elszaladt. Nem tudom hogyan de valahogy hazakeveredtem. Illetve Billék házához. Bementem, bentvoltak a fiúk, Bill nélkül. Ott volt a managerük is.

-Helló! Nem tudod hogy az exénekesünk hol van?-kérdezte David.

-A micsodájuk?-néztem a pasasra döbbenten.

-Kilépett! Azt állította hogy megfenyegetted, hogyha nem lép ki a zenekarból, akkor elhagyod! Vagy nem így volt?-kérdezte Tom villámló szemekkel.

-Én nem mondtam semmi ilyesmit! Mostanában alig beszéltünk!

-Mondtam hogy nem ő volt!-kiáltott fel Gustav.-Bill döntött így!

-Nem igaz! Kényszerítettek!-mondta Bill-ti mondtátok.-kiabálta őrülten. De hirtelen lenyugodott.-De már mindegy!-mondta és eltűnt. Járok az utcán. Arrafele haladok ahol nem rég találkoztam Billel. Most is ott van. Rámnéz és suttog:

-Nagyon szeretlek! Elképzelni se tudod mennyire! De el kell mennem! Nemsokára Tom is jön utánam!-mondja miközben a teste ragyogni kezd. Kezd eltünni.

-Ki vagy te?-kérdezem félve.

-Valaki,egy srác, egy szerelmes srác, egy másik világból. Aki beléd szerelmes-mondta de már csak a hangját hallottam-és egyszer visszajövök ÉRTED!- már a hangját sem halottam, a teste is eltűnt. a ragyogás megszűnt. És ekkor felébredtem. Egy barna szempárral találkozott a tekintetem.

-Bill?-kiáltottam- jesszus te mit keresel itt?

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Igen, miért kérdezed?-feleltem.

-Kiabáltál álmodban.

-Mit mondtam?-kérdeztem suttogva.

-Ne tűnj el Bill!-mondta mosolyogva-meg azt hogy szeretlek.-és átölelt. Hozzá bújtam és az ölébe ültem. Csodálkozva vettem észre, hogy remegek. Bill is megérezte. Elkezdte simogatni a hátam. Lassan megnyugodtam, a remegésem is elmúlt.

-Megnyudogtál?-kérdezte. Igent bólintottam.-rendben.

-Amúgy hogyhogy itt vagy?-kérdeztem

-Hiányoztál és úgy gondoltam hogy meglátogatlak. Baj?-kérdezte furcsa tekintettel.

-Egyetalán nem baj. Sőt!-mondtam és elmosolyodtam.-nekem is hiányoztál.-mondtam és a fejemet a mellkasára hajtottam.

-Történt valami érdekes amíg nem voltam itthon?-kérdezte.

-Hát, egyszer eltévedtünk Tamival,amikor boltot kerestünk, na, meg az első napon olyan ehetetlen kaját csináltunk, hogy a kutyák nem ették meg.-mondtam nevetve.

-Meg akartátok mérgezni a kutyáimat vagy mi?-hüledezett Bill.-Bár a kutyáim okosabbak annál, hogy mérget egyenek!-mondta büszkén.

-Na, igen.-mondtam.-Mikor értél ide?

-Olyan fél 1 fele.-válaszolt.-de olyan aranyosan aludtál hogy nem akartalak felébreszteni, így csak néztelek. Olyan fél órája kezdtél beszélni álmodban.

Ránéztem az órára. Hajnali 3 óra volt.

-Meddig maradsz? Tom is jött?-kérdeztem.

-Legkésőbb vasárnap reggel el kell indulnom, és igen, Tom is jött.-mondta és ásított egyett.

-Öltözz át, és gyere aludni!-mondtam neki.

-Rendben.-mondta. Odament a szekrényéhez (bill szobájában vannak szerk.) és kivett belőle egy boxert meg egy kinyúlt pólót. Már levette a pólóját, mikor eszébe jutott hogy én is ott vagyok. Finoman kidolgozott hasa van,ami sejteti hogy van ott izom. Rám nézett és elpirult. Én is elpirultam. Elkaptam volna a tekintetemet, ha tudtam volna. Aztán erőt vettem magamon és elfordultam. Nemsokára két kar ölelt át hátulról.

-Jó éjt! -suttogta Bill.

-Neked is!-motyogtam félálomban.

-Mostmár csak jó lehet!-suttogta és még közelebb húzott magához. Így aludtunk el.

 

Kérlek, irjatok komit!

1 komment

17.rész

2010.03.08. 16:14 blackcurrant

Köszönöm a komikat! :)

 

Tegnap volt az első koncertük Billéknek. Furcsa úgy Billék házában lenni hogy a fiuk nincsenek ott. Tamarával jól elvagyunk így kettesben, persze a fiukkal még jobb lenne.

-Ma kedd van?-kérdeztem reggel Tamarától,akit hosszas keresés után a konyhában találtam meg.

-Igen! és elmarad a tesi.-mondta.

-Hogyhogy?-kérdeztem.

-A tanár valamilyen versenyre megy néhány diákkal, úgyhogy csak 6 óránk lesz.

-Nah, ja. De matekból attól még irunk.

-Miből?

-Nem tudom!

-Figyelj jobban!-szidott Tamara.

-Te mondod?! Na, mindegy! Induljunk.-mondtam-a végén még lekéssük a buszt.

A busszal járunk suliba, mert Billék háza messze van a sulitól. A buszt végül nem késtük le, de 3 saroknyira a megállótól defektet kapott. 20 perc várakozás után megérkezett a cserebusz, de természetesen felirtak a késők listájára. Pedig csak 2 percet késtünk de 7  50 után mindenkit felírnak. Délután egyedül ballagtam hazafele, nem busszal mentem. Tamarának énekkar volt ,így ő benn maradt. Hazaérve nekiáltam volna valami ebédszerüséget csinálni, de a hűtő tátongott az ürességtől. Emlékeim szerint van egy kisbolt a közelben. Némi pénzt és egy szatyrot magamhoz vettem és elindultam. 10 perc múlva megtaláltam a boltot,megvettem a cuccokat. Mikor hazaértem Tamara ott toporgott a ház előtt.

-Jajj, végre megvagy! Ugye nálad van a kulcs?-kérdezte.

-Igen.-feleltem.

-Huhh, kezdtem megijedni hogy elvesztettem.-mondta miközben bementünk.-Van valami kaja?

-Palacsinta lesz ha segítesz!-válaszoltam. Sikerült is. Olyan 5 fele megszólalt a telefonom. Bill keresett.

-Szia!-köszöntem.

-Szia Kicsim.-köszönt.

-Na, hogy sikerült az első koncert?

-Szuper volt! Rengetegen voltak, tapsoltak,énekeltek, síkítottak, ugráltak... eszméletlen volt! Mondhatnám őrjöngtek!

-Örülök neki! Ügyesek vagytok!-mondtam mosolyogva.

-Olyan kényelmetlen ez a busz, ha pedig rossz az út ,akkor kiráz a gatyámból is...-kezdett el nyafogni- és hiányzol!!

-Te is nekem. De nemsokára találkozunk,addig bírd ki. Na, meg utána is.-mondtam.

-Rendben, de csak a te kedvedért!!-mondta.-Mennem kell! Holnap ilyentájban hívlak!

-Rendben.

-És... szeretlek. Szia!

-Én is szeretlek! Szia!-mondtam és letettük.

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

16. rész

2010.02.20. 13:38 blackcurrant

Köszönöm a komit!

-Azt igen!-feleltem az igazsághoz híven.

-Kivel?-kérdezte izgatottan.

-Egy Tom nevű sráccal.

-Hogy néz ki?-kérdezte még izgatottaban.

-190 centi magas, barna szeme van és fonatokban hordja a haját.-feleltem. Ekkor kezdett bennem valami szöget verni. Nem lehet hogy ő az a srác akit Tom látott?

-Tudtam!!-kiáltott fel dühösen Thomas és kiviharzott a szobából.

-Ebbe meg mi ütött?-kérdezte Tami.

-Nem tudom.-feleltem vállat vonva.

-Egyébként nagyon fura a srác.-mondta- 1 hete sem ismertük egymást mikor megkérdezte hogy nem járnék-e vele. Nemet mondtam neki, besértődött és egy hétig nem ált szóba velem. Iszonyatosan hangulat függő! Ha éppen olyanja van nem lehet hozzá szólni, mert akkor jajj neked. De ha jó a hangulata akkor kedves meg jófej. Szóval mindet összevetve: olyan mint egy gőzmozdony!

-Ezt az összefüggést nem értem.-közöltem Tamival.

-Tudod, ha a gőzmozdony elindul akkor nehezen áll meg, ez Thomas az az állapota amikor átgázol mindenkin, de ha megáll akkor kedves.Így értem.-mondta.

-Thomas, a gőzmozdony(unokatesóim imádják szerk.)!-mondtam.

-Amúgy milyen pasiról beszéltetek?-kérdezte.

-Hannah egy hónapja összejött a barátom tesójával, róla beszéltünk.

-Ha jól sejtem, akkor a két fiú találkozott és összekaptak...-mondta Tami.

-Öhm, rátapintottál a lényegre.-feleltem.-Nah, én megyek.

-Rendben. Elkísérlek a sarokig!-mondta.

-Oké.-felöltöztünk. Miután kiléptünk a házból Tamara megkérdezte:

-Figyi, lehet hogy hülyének fogsz gondolni, de nem lehetne hogy bemutass a barátodnak, meg a tesójának?-kérdezte. Megálltunk, közben elérkeztünk a sarokhoz.

-Hát-tétováztam- megbeszélem velük hogy mikor érnek rá és akkor igen.

-Köszi!!-mondta Tamara miközben átölelt és adott 2 puszit.

-Szia! Nem tartalak tovább fel!-mondta.

-Szia!-köszöntem és én is adtam neki puszit. Majd elindultam. Mikor hazaértem Hannah és Thomas válogatott sértéseket vágtak egymás fejéhez, ráadásul 2 percere rá Tom és Bill megjelent.

-Ahhaa-kiáltotta értelmesen Thomas-szóval jön a kis barátod baszogatni???-kérdezte.

-Nem jön baszogatni, mert szakítottam vele!!-felelte Hannah

-He? Nem is jártunk!!-szólt közbe Tom.

-Hát nem is járhatott veled, mert velem járt!!!Csak elcsábítottad!!-Thomas

-Miii???-kérdezte Tom-teljesen önállóan jött az ágymba,sőt vitt az ágyába!!

-Rendben!Leszarom mindkettőtöket!Hagyjatok békén, ennyi!-mondta majd elviharzott. Tom rezzenéstelen arcal nézett Hannahra majd megszólalt:

-Remélem tudod, hogy ezzel örökre elástad magad.-mondta hidegen Hannah-nak, és kiment.Hannah felment az emeletre.

-Bill-szólaltam meg-szerintem menj a tesód után!

-Csak ha te is jössz!-felelte,majd kézenfogott és kihuzott a házból. Tom a kocsiban ült és mereven bámult magaelé. Beültünk és elindultunk.Tom nemsokára hátrafordult hozzám:

-Te tudtad hogy mással is van rajtam kívül?-kérdezte számonkérően.

-Nem,bár gyakran nem volt otthon estefele,de azt hittem hogy veled van.

-Értem.-mondta majd előre fordult.

 

1 hét telt el azóta. Átcuccoltam Billhez, Hannah-val azóta nem is beszéltem. Őszintén nem nagyon kerestük egymás társaságát. Én 3 nap múlva, hétfőn utazom haza, Billék holnap kezdik a turnét. A Tamarának tett igéretemet betartottam, tegnap elhívtam magamhoz, persze megígérte hogy nem mondja el senkinek,hogy ki a pasim. Jól éreztük magunkat, a végére még Tom is feloldódott. Tom azóta eszetlen csajozásba kezdett, volt is belőle baj. Egy kettővel fölöttem járó(végzős) csajt hozott fel az egyik este. Szerencsére nem ismert fel. Holnap lesz néhány tz-m de azonkívül csak pakolás a program. Hogy hétvégén hol leszek az rejtéj.

-Hahó, föld hívja Rebeccát!-lengette meg a kezét az orrom előtt Tom.-Na azt akarom...

-Khm-mondta Bill-szóval akarjuk mondani,-folytatta Tom- megbeszéltük Tamarával hogy hétvégén itt lesztek, kaptok kulcsot meg minden! Csak a házat ne gyújtsátok fel, meg ne adjátok el a cuccainkat a rajongóknak!

-Komolyan?Köszi!!-öleltem meg Tomot és Billt.

-csak ennyi?-kérdezte Bill. Megcsókoltam. Miután kiszáltunk egymás szájából,elmentünk kajálni és Tamara is megjött.

Folyt. Köv.

Lécci irj komit! Bocs hogy megint ennyit kellett várni, de doga dömping volt ezen a héten, ma este meg koncertre megyek! Na pusszi.

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

15. rész

2010.02.15. 15:49 blackcurrant

Légyszives irjatok komit! Jó olvasást!

 

Hannah is jött velünk, de ők azonnal elvonultak.

-Elmegyünk valahova vacsizni?-kérdezte Bill.

-Felőlem mehetünk, de tudsz olyan éttermet ami jó és nem túl ismert?-kérdeztem.

-Megoldjuk! Na gyere.-mondta majd elindultunk. Végülis sikerült  találni olyan helyet. Egy egész rendes étteremnek tűnt, így beültünk.A pincérnő eléggé rámászott Billre ami nekem nem igazán tetszett.

-Kérsz még valamit?-kérdezte Billtől mikor a tányérokat vitte el.

-Nem, köszi. Te?-kérdezte. Megráztam a felemet.-Akkor kérnénk a számlát.

-Rendben.-mondta majd eltipegett.-Remélem máskor is összefutunk!-mondta Billnek mután fizettünk.

-Öhm, Szia!-köszöntem el a csajtól.

-Szia!-vetette oda nekem.

-Szia!-mondta Bill is,majd elindultunk. Beszáltunk a kocsiba. Bill rámpillantott:

-Valami baj van?

-Többet ide nem ülök be, ha ez a nő a kiszolgáló!-mondtam.

-Ritkán látni ilyen féltékeny pillantást mint amiket a nő vetett rád. De te is eléggé féltékeny voltál.-mondta-jó volt látni.

-Ez most legyezi a büszkeséged?

-Igen.-mondta.- Na, megérkeztünk.-mondta pár perc múlva.

-Hahó!-kiáltottam mikor beléptünk.

-Sziasztok!-hallatszott Tom hangja a nappaliból.

-Szia!-köszönt Bill.

-Hannah hol van?-kérdeztem mivel egyedül volt.

-Hazament.-mondta Tom.

-Hogyhogy?-kérdezte Bill.

-Összevesztünk.-felelte tömören Tom.

-Min?-kérdeztem.

-Inkább kin!-mondta Tom indulatosan-kiderült hogy egy másik pasival is kavar, mert találkoztunk vele,aki kijelentette ,hogy száljak le a csajáról ,merthogy ővele jár régebben, meghogy ma is találkozójuk lett volna csakhogy lemondta ,meg tökömtudja még mit mondott!-hadarta el egy szuszra.

 -Tessék?-kérdeztem-Ezt komolyan mondod?

-Igen. Miért szerinted hazudok?-kérdezte Tom idegesen.

-Hiszünk neked tesó!-mondta Bill.

-Elmondanád a történteket bővebben?-kértem Tomot.

-Igen.-mondta.- Nemsokkal azután hogy elmentetek, felvetette, hogy menjünk el mi is valahova. De ne kocsival hanem gyalog, pedig mindíg azt mondta, hogy utál gyalogolni. Már fél órája bolyongtunk, mikor hirtelen megfordult és az ellenkező irányba kezdett futni. Utánafutottam, egyszercsak megállt, mire megkérdeztem hogy miért kellett lefutnunk a maratont. Erre annyit felelt hogy nem érti miről beszélek. Nagyjából megnyugodott, mikor elétoppant egy srác, aki lesmárolta. Nem igazán tiltakozott ellene. A kissrác megkérdezte, hogy ki vagyok. Hannah azt mondta hogy a bátyja. Erre megszólaltam, hogy nem a bátyja, hanem a pasija vagyok. A kissrác rámtámadt, hogy hogy merek kikezdeni a csajával, stb. Hannah rászólt hogy hagyja abba és csak vicceltem. A pasi nem hitte el neki, megfordult és sebesen elment. Hannah nekemtámadt, hogy hogy lehetek ekkora fasz, hogy megmondtam, hogy a pasija vagyok. Meg azt is mondta hogy szakít velem. Megfordult és a srác után szaladt a nevét kiabálva. Ennyi.-fejezte be.

-Öhm, értem.-mondtam.- Mi volt a srác neve és hogy nézett ki?

-Thomas, asszem. Na ha nem bánjátok elmegyek aludni.-mondta és elment.

-Hazavigyelek?-törte meg a pár perces csöndet Bill.

-Igen.-Feleltem és összeszedelőzködtem. Se Hannah se a szülei nem voltak otthon. Bill mindjárt hazament, hogy az ikrével legyen. Elmentem fürdeni és lefeküdtem. Hannah a következő napokban nagyon vigyázott rá hogy ne maradjunk kettesben. Szombat-vasárnap végig a szüleivel volt. Hétközben a suliban került és csak 10 fele ért haza.

-Összevesztetek Hannah-val?-kérdezte Tamara pénteken mikor náluk voltam.

-Nem, csak kiderült róla pár dolog.-feleltem.-Figyi, nem tudsz arról valamit hogy van-e pasija?

-Hát, azt hallottam,hogy legalább 3 pasinak csapja a szelet, meghogy az összes fiúval kikezd aki a közelébe kerül. Állítólag rengeteg egyészakás kalandja volt. Ja,meg a leghosszabb kapcsolata 3 napos volt.

-Értem.-mondtam. Kibámultam az ablakon. Elmerengtem. Álmomban sem gondoltam volna hogy ennyire nem ismerem Hannah-t. Kinyilt az ajtó és Thomas lépett be rajta.

-Sziasztok!-köszönt- Rebecca szeretnék veled beszélni.-mondta komolyan közben Tamarára nézett.

-Bennmaradhatok?-kérdezte az említett.

-Ah, jól van. Nah azt szeretném kérdezni mit tudsz Hannah-ról?

-Nem sokat!-feleltem tömören.

-Mit tudsz a pasijairól?

-Semmit!-feleltem egyszerűen.

-Értem. DE azt nem tudod hogy kivel járt mostanában?-nézett rám könyörgő tekintel.

-Azt igen!-feleltem az igazsághoz híven.

-Kivel?-kérdezte izgatottan.

-Egy Tom nevű sráccal.

Folyt. Köv.

Irjatok komit!

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

14. rész

2010.02.10. 19:40 blackcurrant

Köszönöm a komit! Bocs hogy ilyen sokáig nem volt rész de nincs net, most sem a saját gépemről irok.

Nem akartam elveszíteni még egyszer egy barátot, átélni mégegyszer ezt az érzést. Aztán 1 hét múlva elballagtunk. Azóta nem hallottam róluk. De ez a hír akkor is megrengetett. Ki akartam velük békülni de féltem az elutasítástól. Bill nemsokára feljött

-Jól vagy, kicsim?-kérdezte, mikozben átölelt.

-Nem igazán.-feleltem.- itt aludhatok?

-Persze.

*eközben Hannah-éknál*

-Szerinted mi baja van Rebeccának?-kérdezte Hannah.

-Nem tudom.-mondta Tom.- mit csináljunk?

-Nem tudom, mire gondolsz?

-dvd?

-rendben.

****

Szerdán a telefonom óra közben megszólalt. Égtem mint a rongy, de a tanár megengedte hogy felvegyem. Kimentem a folyosóra. 

-Szia.-köszöntem magyarul.

-Szia Rebi!-Köszönt Réka.

-Jézus, honnan tudod a számom?-döbbentem meg.

-A bátyádtól elkértem. Amúgy Hanni felébredt.

-Mikor?-kérdeztem.

-Tegnap. Az orvosok azt mondták hogy akár teljesen rendbejöhet.-mondta.

-És az mennyi idő lenne?

-Fél év. Amúgy mikor jössz haza?

-Kevesebb mint egy hónap múlva.-feleltem.

-Rendben. Akkor találkozunk. Amúgy Hanna egy pesti kórházban van, aminek képtelen vagyok megjegyezni a nevét.-mondta.

-Sohase voltál jóban a nevekkel!-nevettem.

-Az igaz! Szia!-mondta.

-Szia!-feleltem majd letettem és visszamentem órára. Péntek este épp a matek házimmal bajlódtam amikor Bill megérketett.

-Szia! Mit csinálsz?-kérdezte.

-Matek házit, de a fizika is vissza van még.-feleltem.

-Abban nem tudok segíteni.-mondta.

-Kár. Na mindegy. Majd később megcsinálom.-tettem el a füzeteimet. Ledőltem mellé, mire ő átölelt. Nemsokára el kellett mennie.

*****

-Lányok gyertek be!- kiáltotta Hannah anyukája pénteken(1 hét múlva).- Kész az ebéd.

-Később nem lehetne?-kérdezte Hannah miközben egy nagy adag hó landolt a nyakában.- Ááá ez hideg!-visította mikozben megpróbálta kiszedni a havat a nyakából.

-Te, ezért meglakolsz!-mondta miközben elkezdett kergetni-megfürdetlek a hóban!

-Az nem olyan biztos! Ráadásul én nem tehetek róla hogy nem figyelsz!-mondtam nevetve.A 20. elesésnél inkább hasonlítottunk hóemberre, mintsem emberre. Még egy ideig kergetőztünk, majd bementünk.

-Te jó isten!-kiáltott fel Hannah anyukája mikor meglátott minket.-Gyorsan öltözzetek át mielőtt megfáztok! Aztán gyertek enni.

A műveletet sikeresen elvégeztük. Nemsokára Bill megérkezett és elindultunk hozzájuk.

Folyt. Köv.

Szólj hozzá!

13. rész

2010.01.27. 20:43 blackcurrant

Köszönöm a komikat Ancsika15-nek és Tinci Kaulitz89-nek.

 

Lassan 1 hónapja vagyunk együtt Billel. Ez volt életem legszebb hónapja. Azóta az északa óta amikor Hannah együtt volt Tommal nem igazán találkoztak csak egy-egy északára. A suli egész jól megy, a félévim is egész jó lett. A bátyámmal is találkoztam azóta, de most éppen Magyarországon van, meglátogatja anyát. Elvileg jövőhét pénteken jön haza. Az osztállyal egyész jól kijövünk, mármint a magyar brigád.

-Holnap miből irunk?-kérdezte Hannah.

-Őszinte legyek? Fogalmam sincs. Egyetalán holnap milyen nap lesz?

-Péntek.-felelte.

-Akkor csak 4 óránk lesz! Ez az!-mondtam.

-Aztán gondolom átmész Billhez.

-Persze, te meg Tomhoz?-néztem rá.

-Hát nem tudom. Én ennél egy kicsit többet szeretnék minthogy néha összejárunk és öhm na szóval érted!-mondta zavartan.- Igazából azt sem tudom hogy járunk-e vagy sem. Jajj, az olyan jó lenne.

-Sok sikert!

-Mikor mennek turnézni a fiúk?

-Február végefele.

-Egy hónapod van még.

-Igen.-válaszoltam. Elég késő volt már ,úgyhogy elentünk zuhanyozni természetesen külön, majd elmentünk aludni.

A pénteki nap egész gyorsan eltelt, sajnos egyből nem mehettem át Billékhez mert próbájuk volt. Este találkoztunk náluk. Tommékkal közösen megnéztünk egy filmet, majd mindenki ment fel a szobájába.

-Itt alszol ma?-kérdezte Bill.

-Igen, ha akarod!-mondtam.

-Persze ,hogy akarom!

-Olyan fura hogy nem vagy kifestve!-szólaltam mag egy kis halgatás után.

-Így már nem is tetszem?

-Dehogynem! Csak olyan fura. De így is cuki vagy.

-Természetesen!-mondta, majd finoman megcsókolt. Közelebb húzott magához, mire én beültem az ölébe. Ekkor kopogtak az ajtón.

-Gyere!-kiáltotta Bill.

-Hali!- dugta be az ajtón a fejét Hannah- csak azt akarom kérdezni hogy kértek-e pizzát?

-Én igen.-mondtam.

-Én is.-mondta Bill. Miután Hannah becsukta az ajtót, Bill felé fordultam, mire megkérdezte

-Hol is hagytuk abba?

-Valahol itt.-mondtam majd megcsókoltam. Nemsokára ledöntött az ágyra, így csókolóztunk tovább. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Átfordultunk így én kerültem felülre. Ekkor megcsörrent a mobilom.

-Ne vedd fel!-morogta Bill.

-De muszály!-mondtam, majd felvettem.-Haló!.....Szia!...Nem emlékszel? 2 éve nem is láttam, azóta nem is beszéltünk!...Nem, nem tudok róla semmit!Miért történt vele valami?......Jesszus!!-síkítottam fel mire Bill rémülten nézett rám- és meggyógyul?...Oké, de ki tette ezt vele?......Értem. .....Remélem kiderül! Jobbulást kívánok neki. Átadod?....Oké, nemsokára majd hívlak.Szia!-mondtam letettem a telefont. Majd a kezembe temettem az arcom.

-Kicsim, mi történt?-kérdezte Bill. Nem érthette, hogy mit mondtam, mert magyarul beszéltem.

-Az egyik barátnőmet majdnem halálra verték.-mondtam szipogva.

-Nyugodj meg! Biztos rendbe jön! Meg fog gyógyulni!-ölelt át Bill.

-Az nem olyan biztos! Jelenleg kómában van és nem biztos hogy felébred!-mondtam még mindíg szipogva.

-Amúgy ki hívott?

-A bátyám.-feleltem.

-Ja, bocs. Már nem a barátnőm.

-Miért?-kérdezte Bill.

-2 éve egy hülyeségen összevesztünk, azóta nem beszéltem vele, még csak nem is láttam! De akkor is a legjobb barátnőm volt!

-Megjött a kaja!-rontott be Hannah, majd szaladt is el.

-Na, ehetünk végre!-mondta Tom mikor meglátott minket.-farakas éhes vagyok.

-Éhenkórász!-nevettet Hannah. Nem volt étvágyam. Folyton csak azon járt az agyam hogy Hanni már megint mibe keveredett bele.

-Nincs étvágyam!-szólaltam meg- felmegyek.-bementem Bill szobájába, rádőltem az ágyra és viszagondoltam a 2 évvel ezelőtti veszekedésünkre.

-Nem hiszem el, hogy megint beköptél!!-kiáltotta Hanni.

-Mi?? Én nem köptelek be!!! Szokás szerint mindent rám fogsz!!!-vágtam vissza.

-Akkor a nagyanyám mondta el apámnak hogy a pasimmal voltam az északa? Talán nem emlékszel a fogadalmunkra? Hogy soha nem áruljuk el a másikat?

-Dehogynem! De akkor sem én voltam!!! Miért hibáztatsz mindíg mindenért engem??

-Jó, de csak te tudod meg Réka! De ő velem volt tegnap egész nap! Csak te lehettél! De azt nem tudom felfogni hogy miért mondtad el azt is hogy drogozom?-ordítozott velem Hanni. Az apja valahogy megtudta Hanni titkait.

-Én meg azt nem értem hogy miért nem tudod felfogni hogy nem én voltam???!!! Miért kensz mindent rám? Sohase bíztál bennem!! Én bezzeg mindíg megosztottam veled minden titkomat!-ordítottam vissza.

-Te hülye ribanc! Velem ne merj ilyen hangon beszélni!

-Miért ne? Talán sérti őkegyelmességét??

-Lányok hagyjátok abba!-szólt közbe Réka. Mindíg ő volt az aki kibékített minket. De most nem sikerült.

-Ne védd ezt a ribancot! Apám miatta akar zárdába vinni! Egyedül ő tehet róla!!!- mondta indulatosan Hanni.

-Persze csakis!!!! Mert a kis Dalos Hanna szent és sérthetetlen! Ő a megtestesült jóság mintaképe mi???? Na, ne röhögtess!

-Mit beszélsz? Még neked áll fejjebb?

-Lányok kérlek! Ne csináljátok már.-könyörgött Réka.

-Fogd be! Döntsd el kinek az oldalán állsz!!

-Szerintem ebből hagyd ki őt!

-Mit szólsz be már megint??? Ha????

-Azt, hogy nem tudom ki volt az akit mindíg meg kellett menteni, amikor valami eszetlen hülyeséget csinált! Idióta!- ezt volt az a mondat ami miatt Hanni nem ált többet szóba velem. Valahogy mindíg őt találta meg a baj. Sohase volt olyan hét amikor nem kellett valamilyen csávából kihúzni.

-Igen??? Örülök hogy megtuttam mit gondolsz rólam! Réka döntsd el kinek az oldalán álsz! De ha őt választod többet nem állok szóba veled! Soha nem fogom megbocsátani!

-Én....én nem akarok választani köztetek! Mindketten a barátnőim vagytok! Ne kényszerítsetek erre!

-Válassz!-vágtuk rá egyszerre Hannival. Végül egyikőnket se választotta. Többet nem beszéltünk egymással, Hanni később Rékával kibékült. Én utána nem szereztem barátokat. Nem akartam elveszíteni még egyszer egy barátot, átélni mégegyszer ezt az érzést. Aztán 1 hét múlva elballagtunk. Azóta nem hallottam róluk. De ez a hír akkor is megrengetett. Ki akartam velük békülni de féltem az elutasítástól.

Folyt. Köv.

1 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav kaulitz

12. rész

2010.01.19. 19:07 blackcurrant

Köszönöm a komit!

-Filmnézés megfelel?- kérdezte Tom- Hannah-nak hívják.

-Igen.

-Akkor mi Billel hozunk kaját.- mondta Tom. Majd elmentek a konyhába.

-Na, szóval, mi van köztetek?-kérdezte Tom mikor kiértek a konyhába.

-Hát, megkérdeztem hogy akar-e a barátnőm lenni és igent mondott!-közölte Bill boldogan. Miután mindenféle finomsággal felszerelkeztek, visszamentek a nappaliba.

-Taxi jó lesz?-kérdezte Rebecca amint meglátta a fiúkat.

-Igen.

******

A film végeztével még beszélgettünk egy kicsit ,de nekem meg persze Hannah-nak mennünk kellett.

-Mi indulunk lassan.-mondta Hannah.

-Elviszlek titeket!-mondta Bill.

-Öhm, nem akarok közbeszólni, de szerintem nem kéne eggyütt látnia senkinek sem titeket.-mondta Gustav. Tom válasza erre annyi volt ,hogy nem hiszi hogy ilyenkor még lesifotósok mászkálnak az utcán. Úgyhogy Bill vitt minket haza. Sikeresen hazaértünk 9 előtt.

-Szia!-köszönt el Hannah Billtől majd egy mindenttudokám pillantást vetett rám és előrement.

-Szia!- köszöntem el Billtől- köszi a fuvart!

-Szivesen.-mondta és megcsókolt. Miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól elindultunk. Én be a házba, Bill meg haza.

******

Hannah este még kikérdezett, majd elmentünk aludni. Délelőtt Hannah majd kibújt a bőréből. Nehezen de kiszedtem belőle az okát. Találkozója lesz Tommal. És tuti hogy ott alszik nála, vagy fordítva. Amit meg is tehet mert a szülei reggel elmentek és csak hétfő késő este érnek vissza.

 -Figyi, el tudnád érni hogy ott aludhass Billnél?

-Nem tudom.

-Szerintem el tudod! Na ezt megbeszéltük.-mondta majd elviharzott. Megkerestem a mobilom és felhívtam Billt.

-Szia Bill!

-Szia Kicsim.

-Szeretnék kérni valamit.-mondtam.

-Mi lenne az?-kérdezte.

-Ott aludhatok nálad?

-Persze. Mikor jössz?

-2 óra múlva. Addig is szia!

-Szia!-mondta és letette.

-Na, megbeszélted?-jött le Hannah a lépcsőn.

-Igen.

******

2 óra múlva ott voltunk Billéknél. Hannah-ék elindultak, mi meg felmentünk Bill szobájába.

-Jól sejtem, hogy azért vagy itt, mert Hannah megkért hogy ne maradj otthon?

-Igen.

-Engem épp Tom akart meggyőzni hogy aludjak nálad, mert csak útban lennék itt.

-Kedves.-mondtam nevetve.

-Az.-mondta, majd magához húzott és megcsókolt. Átkarolt, én meg beültem az ölébe. Teljesen egymáshoz simultunk. Levegő hiányában elváltunk. A nyakához bújtam és ha lehet még közelebb bújtam hozzá.

-Hannah szülei tudják mit terveztek?

-Tervezünk?-kérdeztem csodálkozva.- csak Hannah tervezte. Én nem terveztem semmit.

-Nem is akartál látni a hétvégén?

-Dehogynem!

******

Tom és Hannah eközben egy étteremben ültek. Lassan kezdtek kifogyni a témákból.

-Feljössz hozzám?-kérdezte Hannah.

-Persze!- felelte Tom, majd fizettek és elindultak. 20 percel később Hannah a lakásajtót próbálta kinyitni, de ez csókolózás közben kicsit nehezebb feladat. Mikor kinyílt az ajtó Hannah elvezette Tomot a hálószobába. Tom egyre jobban akarta a lányt és ez fordítva is így volt. Egyre közelebb húzta a lányt magához. Majd újjabb csókcsatába kezdtek ezúttal az ágyon. Tom az ölébe húzta a lányt és benyúlt a pólója alá.

-Emeld fel a kezed.- suttogta és lehúzta a lány fölsőjét. Szép lassan lekerült róluk a ruha. Tomon már csak egy boxer volt Hannah-án csak alsónemű mikor a fiú ledöntötte a lányt. A nyakát kezdte el csókolgatni majd áttért a hasára majd visszatért a nyakához. Megszabadították egymást a maradék ruhától és megtörtént.

1 óra múlva Tom fáradtan hanyatlott le Hannah mellé. Betakaróztak és elaludtak. ( kb 8-kor indultak el Hannah-ék otthonról)

Folyt. Köv.

2 komment

Címkék: hotel bill tom tokio georg gustav

11. rész

2010.01.17. 20:14 blackcurrant

-Tekintve hogy a csaj tetszik neked ezért a barátnőjét fogom célba venni!- mondta Tom.

-Megbántod a barátnőjét, kitekerem a nyakad!-fenyegette meg Bill nevetve Tomot.

-Jól van, jól van.-kiáltotta Tom.

******

-Szia! Bill vagyok!- mondtam miután felvette a telefont Rebecca.

-Szia! Hogy vagy?-kérdezte.

-Kösz jól, te?- kérdeztem.

-Én is.-felelte.

-Figyi, át tudnál jönni?-kérdeztem és reméltem a válasz igen lesz.

-Hát, ha Hannah szülei elengednek akkor igen!

-Megkérdeznéd? És Tom üzeni hogy a barátnőd is jöhetne.-mondtam mire Tom felkapta a fejét.

-Pillanat.- mondta.-tudodmit? Visszahívlak.

-Oké.-letette a telefont. Néztem a kezemben lévő készüléket és vártam hogy megszólaljon.

-Szia mit mondtak?-kaptam fel a mobilt mikor megszólalt.

-Elengedtek, egy feltétellel.-mondta.

-Mi lenne az?

-Ha majd bemutatunk valamikor és 9-re hazaérünk!-felelte.

-Mikor értek ide?-kérdeztem.

-Olyan 6 óra környékén!

-Rendben. Addig is szia!

-Szia!

*****

Valahogy sejtettem hogy mit szeretne mondani Bill. Abban azért reménykedtem hogy nem azt fogja mondani hogy soha többet ne taálkozzunk. Mert egyvalami biztos: totálisan beleszerettem Bill Kaulitzba.Hannah majd kibújt a bőréből amikor mondtam neki hogy ő is meg lett hívva. Közben megérkeztünk Billékhez. Csöngettem, Tom nyitott ajtót. Hannah csalódására most fel volt öltözve.

-Gyertek!-mondta.

-Köszi.

-Bill a szobájában van, mi addig itt maradunk hogy ti nyugodtan meg tudjátok beszélni a dolgokat.- mondta.

-Oké. mondtam és elindultam. Mikor Bill szobájához értem, nagy levegőt vettem és bekopogtam.

-Gyere.-mondta. Félve beléptem.

-Szia.-köszöntem.

-Szia.- viszonozta a köszönést. Kínos csend uralkodott a szobán.

-Tudod....-szólalt meg percek múlva- ma megjelent egy újságcikk-rám nézett.

-Tudom, olvastam.-mondtam és lesütöttem a szemem. Nem bírtam ránézni.

-David azt mondta megvárjuk hátha elcsitul a dolog.Ha nem akkor interjút kell adnunk főleg nekem, hogy megmagyarázzuk a dolgot.

-Értem.-mondtam és ránéztem. Kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.

-Nos-szólalt meg- honnan tudtad meg?

-Mit is?- aztán leeset- ja, Hannahtól.

-Értem.-újjabb kínos csend.

-Tudod, David azt mondta hogy ne találkozzunk.-mondta Bill.

-Akkor megyek is.-mondtam szomorúan.

-Tudtommal 9-re kell hazamennetek.-mondta mosolyogva- visszatérve az előző témára annyit még hozzáfűznék, hogy én szeretnék veled találkozni. Te hogy vagy ezzel?

-Én is szeretnék, de ha meglátnak...

-Nem fognak meglátni- vágott közbe- és lenne még egy kérdésem!

-És mi lenne az?- kérdeztem kicsit bátrabban.

-Lennél a barátnőm?- kérdezte egyenesen a szemembe nézve. Meg se bírtam szólalni. Mindenre számítottam de erre nem.

-Igen.- mondtam végül. Bill elmosolyodott és elkezdett felém hajolni. A következő pillanatban éreztem ahogy a szája az enyémhez ér. Megcsókolt.

*****

Lementünk a nappaliba. Tomék nagyot néztek mikor meglátták hogy egymás kezét fogjuk. Ekkor toppantak be Georgék.

-Sziasztok! Na, mit fogunk csinálni?-kérdezte Gustav.-és ki ez a hölgyemény?

-Filmnézés megfelel?- kérdezte Tom- Hannah-nak hívják.

-Igen.

-Akkor mi Billel hozunk kaját.- mondta Tom. Majd elmentek a konyhába.

Folyt. Köv.

1 komment

10. rész

2010.01.16. 19:22 blackcurrant

Köszönöm a komikat! Tomcicát nem lehetett kihagyni! XD

 

-Szia Bill!- köszönt Rebecca.- bemutatom Hannah-t.

-Szia!-köszönt a csaj. Becsapódott az ajtóm, levetettem magam az ágyra és vissza aludtam.

*****

-Hát, eléggé bunkó tesód van!-néztem Billre.

-Nem mindig ilyen csak nem szereti ha felébresztik.-felelte Bill.- a suliból ismeritek egymást?

-Igen. Hozzá kerültem.

-Szia mégegyszer, örülök hogy találkoztunk.- mondta Hannah.

-Akkor oda tudod adni a mobilom?- kérdeztem.

-Persze, gyertek fenn van a szobámba. 

-Köszi. 

-Meddig vagytok elengedve?

-Inenn gyalog oda lehet érni a (képzelj oda egy címet) utcába fél óra alatt?-Kérdezte Hannah.

-Nem tudom azt a környéket nem ismerem.- felelte Bill- de ha akarjátok elviszlek titeket ha mutatjátok az utat.

-Oké!- vágtuk rá egyszerre Hannah-val.

*****

-Sziasztok!-köszönt el Bill tőlünk mikor megérkeztünk.

-Szia. Köszi a fuvart.

-És mi lesz a fuvardíj?- kérdezte mosolyogva.

-Ez.-mondtam és megpusziltam. Kicsit elmozdította a fejét, így a szájára ment a puszi.

Miután Bill elhajtott, Hannah megszólalt:

-Vörös a fejed.

-Csönd legyen!- morogtam.

-Hallgatlak!-nézett rám.

-Miért is?- néztem rá értetlenül.

-Hogyan ismerkedtél meg velük?-kérdezte.

-Bent a házban nem lehetne?-tettem fel a kérdést.

-De.- miután részletesen elmeséltem neki a történetet, kijelentette hogy jó hogy ezt a sajtó nem tudta meg, mert különben már a címlapokon lennék.

*****

Mint az kiderült, valahogy mégis megtudták a lapok. Pénteken Hannah kifulladva jött haza. Pedig utál futni, ennek ellenére röpizni szeret.

-Ezt nézd meg!- lihegte és a kezembe nyomott egy újságot.

Bill Kaulitz új barátnője? viritott a cím. Kikerestem a megfelelő oldalt és elkeztem olvasni

Bill Kaulitz (20) barátnőre tett szert?

Nem tudni hogy hol,mikor,hogyan ismerkedtek meg, de egy biztos: Billnek barátnője van!  Nem tudni hogy ki lehet a barátnője, de reméljük nem töri össze kedvenc énekesünk szívét. Egy biztos Bill nem csinál érzelmek nélkül semmit. De ha a lánynak csak azért kell Bill hogy kiszedje énekesünk zsebéből a pénzét vagy csak  simán kihasználja akkor kötelességünk megmenteni Billt a lánytól!

Vajon a rajongók hogy fogadják a hírt?Vajon mikor akarják felfedni a kapcsolatukat? Vajon meddig tarthat egy ilyen kapcsolat? Reméljük nemsokára kiderül!

A cikk ennyiből ált. Mellette egy kép volt. A kép akkor készülhetett amikor moziba voltunk. Hála az égnek az arcom nem látszott mert a kép eléggé homályos volt. Valószinűleg telefonnal fotózták.

*****

Ugyanebbe az időpontban négy srác egy irodába siettet, kopogtak.

-Gyertek be!-hallatszott egy férfi hangja.

-Szia David! Mit akarsz?

-Ma megjelent egy újságcikk Billről és az állítólagos barátnőjéről. Azóta ha 100 hívást nem kaptam akkor egyet sem!- mindenki Billre nézett.- Itt a cikk, olvassátok el!

A képen Bill alakja volt kivehető amint egy lány kezét fogja.

-Na, mennyi igaz ebből a cikkből?- kérdezte David.

-Hát, annyi hogy megismerkedtem egy lánnyal, de még nem járunk!- felelte Bill.

-Még?-nézett testvérére Tom.

-Akarom mondani nem járunk!- felelte Bill és érezte hogy arca kipirul.

-Értem- bólintott David- akkor interjút fogsz adni és a csajjal...

-Rebecca- vágott közbe Bill.

-Szóval Rebeccával kénytelenek lesztek egy kicsit meghúzni magatok.

-Rendben.- Mondta Bill lemondóan.

*****

-Tesó, azért áthívhatnád Rebeccát a barátnőjével eggyütt!-szólalt meg Tom próba után, mikor már a kocsiban ültek.

-A barátnőjét?-kérdezte Bill.

-Tekintve hogy a csaj tetszik neked ezért a barátnőjét fogom célba venni!- mondta Tom.

-Megbántod a barátnőjét, kitekerem a nyakad!-fenyegette meg Bill nevetve Tomot.

-Jól van, jól van.-kiáltotta Tom.

Folyt. Köv.

Na kedden lesz új rész! addig is puszi

2 komment

9. rész

2010.01.15. 20:43 blackcurrant

Köszönöm a komikat!

 

-Na, megyek készülődni.

-Rendben.

Ilyen izgatott is rég voltam, az biztos!-gondoltam miközben a szobába szaladtam.

*****

Miután sikeresen elkészültem,elindultam a kávézóhoz. Nagyon izgatott voltam, hiszen 2 hónap után először fogom látni élőben, mert a képeit állandóan bámultam. Thomasról kiderült hogy ő volt az a srác akivel 2 hónapja ütköztem. Amikor megpillantottam Billt, nagyot dobbant a szivem.

-Szia! Benne lennél egy moziban?-kérdezte.

-Persze.

*****

2 óra múlva jöttünk ki a moziból, egy-két kiscsaj nagyon megbámulta Billt.

-Feljössz hozzám?- kérdezte Bill.

-Igen.- feleltem. Beültünk a kocsiba és elindultunk.-Tesód otthon van?

-Nem hiszem, szerintem Gustavéknál.

-Értem.- Végülis Tom otthon volt Georg és Gustav társaságában. Mikor megérkeztünk éppen nagyon nevettek valamin.

-Sziasztok!- köszönt Bill.

-Hello.- köszöntek vissza.

-Sziasztok, Rebecca vagyok.-mondtam.

-Aha szóval te vagy az a Rebecca akiről Bill annyit mesélt.- kiáltott fel Georg.

-Gondolom.- iszonyat zavarban voltam. Bill mesélt rólam. Na ez most ciki vagy nem?

-Akkor most ti fogtok neki mesélni- szólalt meg Bill. Elhelyezkedtünk a kanapén és jól elvoltunk a következő 1 órában.

*****

Busszal mentem haza. Hazafele észrevettem hogy ott hagytam a mobilom Billnél. Szokásom elhagyni dolgokat, de a telefonomat még soha nem hagytam el. Így kicsit bonyolultabb lesz elérni Billt, tekintve hogy nem tudja hogy hol lakom, én meg nem tudom hogy mikor vannak otthon. Leszáltam a megállóba és elindultam a ház felé.

Csütörtök délután elindultam Billékhez. Hannah szülei viszonylag rugalmasabbak a hazaérkezési idő túllépésében. Csak 10 percet késtem. Hannah is eljött velem, aminek nem igazán örültem. Kijelentette ,hogy nincs olyan ,hogy ő ne jöjjön el és ne ismerje meg a haverjaimat. Remélem nem fogja szétkürtölni hogy kivel találkozgatok.

-Mikor érkezünk meg? Mindjárt leszakad a lábam!!!!!- mondta tekintve hogy gyalog mentünk.

-Te akartál sétálni.-emlékeztettem.

-De akkor még nem tudtam hogy ilyen messzire megyünk.- nyafogott.

-Nemsokára ott vagyunk! Jajj, remélem otthon lesznek.

-Miii??? Lehet hogy nem lesznek otthon??? Akkor kiakadok!!!- hisztizett.

-Öhm, elképzelhető. Amúgy szereted a Tokio Hotelt?

-Hát, igen, de ezt nem kötöm senki orrára, mert az kb. a halállal egyenlő!- felelte Hannah.

-Én is szeretem! És ki a kedvenced?- kérdeztem és reméltem hogy nem Bill.

-Tom. Neked?

-Öhh, hát -tétováztam- Bill.

-Óóó, szóval ilyen pasik jönnek be?- kérdezte- a kedves, félénk de jóképű az eseted?

-Óóó, szóval ilyen pasik jönnek be?- utánoztam- a nagymenő, szexmániás de macsó az eseted?

-Igen, csak ne csaljon meg.

-Na, megérkeztünk.- Csöngettem, de nem nyitott senki se ajtót.

Tom szemszögéből:

Arra ébredtem hogy valaki csönget. Foggalmam sem volt róla hogy hány óra, vagyhogy várunk e valakit. Csak aludni akartam, a tegnapi bulizás sokáig tartott és hosszú volt az északa.(azután miután Rebecca elment elmentek bulizni a másik felét gondolom megértitek XD szerk.) Megint csöngettek, nagy nehezen kiszáltam az ágyból és egy szál alsógatyában lementem ajtót nyitni. Két kiscsaj ált a kapuba, az egyik ismerős volt.

-Szia Tom! Bill itthon van?- kérdezte.

-Te ki vagy?-kérdeztem.

-Rebecca.-felelte. A mellette lévő kiscsajnak elkerekedtek a szemei mikor felfogta hogy ki vagyok.

-Gyertek be.- Kinyitotta a kaput majd elindultak.

-Mit akartok?- kérdeztem unottan.

-Öhm, tegnap itt hagytam a telefonom és azért jöttem.

-Én erről nem tudok.- feleltem.

-Szia tesó.-lépett be Bill az ajtón.

-Csá. Na ezt asszem eltudjátok intézni hármasban is, én megyek aludni.- A másik csaj még mindíg nem szólalt meg.

-Szia Bill!- köszönt Rebecca.- bemutatom Hannah-t.

-Szia!-köszönt a csaj. Becsapódott az ajtóm, levetettem magam az ágyra és vissza aludtam.

Folyt. Köv. 

2 komment

8. rész

2010.01.08. 20:33 blackcurrant

Hali! Remélem mindenkinek jól telt a szünete. Köszönöm a komikat Ancsika15-nek és Tinci Kaulizt89-nek.

 

-Ne ne ne ne, ne hívj Tamarának!!! Én Tami esetleg Ami vagyok. Amúgy meg egy sráchoz, valamilyen Thomas.

-Én lányhoz kerültem, asszem Hannah a neve.

******

A repülőtéren vártak minket a szállás adóink. Könnyen megtaláltuk a másikat mert kitüzőik voltak.

-Szia!- köszöntem Hannahnak.

-Szia!-köszönt vissza- te vagy Rebecca?

-Igen.

Elindultunk majd miután megérkeztünk egy suliba, egy öreg pasi megszólalt:

-Figyeljetek rám- szólalt fel a német suli igazgatója- mint tudjátok a program 2 hónapig tart, de aki akar az hamarabb hazamehet. Az általatok kihuzott embereknél fogtok lakni. Délelőtt suliba jártok a kihuzott emberrel, az órarendet megadja a társatok, a dolgozatokat ugyanúgy kötelesek vagytok megírni, mint a többiek, ez a felelésre is vonatkozik! Ha bármilyen kérdésetek van forduljatok hozzám, vagy az osztályfőnökötökhöz. Egyenlőre ennyi lenne. Mindenkinek jó tanulást! Viszontlátásra!

-Viszontlátásra!- köszönt el a csoport és a legtöbben indultak haza. A következő nap még nem kellett menni , de szerdán már igen. Aznap este Bill keresett.(telefonon)

-Szia! Hogy vagy?- kérdezte.

- Neked is szia, jól és te?-válaszoltam.

-Hát kicsit fáradt vagyok a próbák miatt.

-Képzeld Németországban vagyok!-mondtam.

-Komolyan? Hogyhogy?

-Volt egy cserediák-program és azzal jöttem ide két hónapra.-feleltem.

-Az tök jó. Akkor majd találkozunk valamikor?

-Persze. Mikor érsz rá?

-Hát, szerda jó neked?- kérdezte Bill.

-Igen, a kávézónál fél 7-kor?

-Oké, ezt megbeszéltük.

-Megyek, hívnak vacsizni. Szia!-mondtam

-Szia!-felelte és letettük. a keddi nap lényegében ismerkedéssel telt. 7 óra volt ami azt jelentette hogy 2-kor végzek. Volt olyan tanár aki kifejezetten bunkó volt. Az osztályba 22-en voltak rajtunk kívül. Hannah egy viszonylag kedves lány de ha csesztetik vagy lenézik akkor robban. Ennek szemtanúja voltam. Negyedik óra előtt a mosdóból jövet egy évfolyam társa majdnem fellökte.

-Hé, ha neki mész valakinek illik bocsánatot kérni!- mondta felháborodottan.

-Egy ilyen kis senkitől miért kérnék bocsánatot?- kérdezte dölyfösen a csaj majd elvonult.

-Hogy legalább picit inteligensebbnek tünjél!!- kiáltott utána Hannah.

-Gyere menjünk, mindjárt becsöngetnek.

-Oké.- mondta fogcsikorgatva.- Eredetileg is ennyien jötetek volna?

-Nem, egy ember még jött volna de nem engedték el.

-Az gáz!

-Na, engem is csak hosszas győzködés után engedett el anyukám.

*****

Eljött a szerda este is.

-Ma miért vagy ilyen izgatott?- kérdezte Hannah vacsi után.

-Hát, találkozóm lesz valakivel...

-Szóval, pasi van a dologban?- kérdezte.

-Igen.

-Na, és milyen a pasi?

-Nagyon aranyos és kedves rádásul még jóképü is. Meg cuki.

-Aha, majd bemutatsz neki? Meg a haverjainak?

-A barátait nem ismerem, csak egyet , vele csak egyszer találkoztam.

-Mióta ismered?

-Kicsit több mint 2 hónapja. De bemutatlak neki, meg Tamarát is.

-Rendben.

-Na, megyek készülődni.

-Rendben.

Ilyen izgatott is rég voltam, az biztos!-gondoltam miközben a szobába szaladtam.

 

Folyt. Köv.

2 komment