Először is köszönöm a komit. :) Másodszor azelőző rész szerintem iszonyat lapos lett. Most megpróbálom ezt kárpótolni.

Aznap nem történt semmi érdekes, csak punnyadtunk. Hazaérve apámmal futottam össze aki egy holnap jövök!-kiáltással elment. Tamara egyből elment aludni, én még tv-t néztem egy kicsit, majd én is lefeküdtem.

Reggel a csengőre ébredtem. Nem akartam felkelni, hagytam had csöngessen az a valaki, majdcsak elmegy. De nem adta föl. Kibotorkáltam az előszobába, ajtót nyitottam. Hannah állt az ajtóban.

-Szia!-köszönt zavartan.úgy bámultam rá, mint aki szellemet lát.

-Szia!-köszöntem.

-Öhm, gondoltam meglátogatlak. Esetleg bejöhetek?-kérdezte. Kitártam az ajtót. Belépett, levette a cipőjét, leült a kanapéra.

-Egy pár perc és jövök.-mondtam majd eltűntem a fürdőben. Mikor visszaértem Tamara ült Hannah mellett,és beszélgettek.

-Én megyek reggelizni. Kértek valamit?-kérdeztem.

-Én igen. Egy rántottát.-bólintottam és eltűntem a konyhába. Nem teljesen értettem Hannah megjelenését. Mikor a csereprogram alatt Billhez költöztem előtte volt egy elég csúnya veszekedésünk. Azóta nem beszétünk. Csak remélni tudom, hogy leszokott a káros szenvedélyeiről. Bár amilyen vékony. Sercegni kezdett a tojás, ahogy a forró olajba öntöttem. Mikor kész lett , tányérra tettem, és enni kezdtem.

-Tamara, kész van!-kiáltottam.

-Pillanat!-kiáltotta. Befejeztem, mire bejött. A mosogatóba tettem a mosatlant, majd kimentem Hannah-hoz.

-Na, mit szeretnél?-kérdeztem.

-Én... én a segítségedet szeretném kérni.-mondta, miközben rám emelte a tekintetét.

-Miben?-kérdeztem. Sejtettem, hogy oka van annak, hogy ide jött.

-Ha emlékszel, akkor tudod, hogy ....rászoktam a drogra. Nem vagyok büszke rá, le szeretnék szokni, de egyedül nem megy.

-Azt ugye tudod, hogy örökre drogos maradsz? Vagy csak átmenetileg leszoksz? És rettentő nehéz leszokni. Van egy barátnőm akinek sikerült,de mondta hogy teljesen nem tudott leszokni, ritkán de előveszi.-mondtam.

-Tudom. De senki nem hajlandó segíteni. Soha nem voltak igazi barátaim, csak haverok, akikkel lógtam. A szüleim pedig már rám sem néznek! Egyedül te voltál az, akit a barátnőmnek tartottam. Aztán veled is elszúrtam. Nagyon fájt, hogy a végén már rám sem nézel.

-Dehisz kerültél! Nem tudtuk megbeszélni, mert nem adtál eséjt!-mondtam. Épp válaszolt volna, de megjelent Tamara.

-Na, ez finom volt! Megyek átöltözöm!- ment is fel az emeletre. Csak meredtünk magunk elé.

-Tudom-szólalt meg Hannah- de féltem. Azt hittem, hogy elküldesz. Anyámék...anyámék sohasem fogadtak el. Mindíg is a fekete bárány voltam a szemükben. Bezzeg a nővérem! Ő volt a tökéletes gyerek, aki színötös volt, tehetséges, rendes, illemtudó! A Francokat! Pokollá tette az életem. Mindíg keresztbe tett nekem, bántott, kibeszélt, volt egy időszak amikor vert is. Aztán rájött, hogy nem buli egy 10 éves gyereket verni. Elment egyetemre mikor 11 voltam. Az voltak életem legszebb hónapjai! Aztán kiderült, hogy nem egyetemre jár, hanem vígan éli az életét Londonban. Persze egyből haza kellett jönnie, személyesen apa utazott ki érte. A következő három évben persze "megjavult".-fájdalmasan elmosolyodott- Kitanult egy szakmát, legalábbis anyáék azt hitték. Lefizetett mindenkit a tanfolyamon akit kellett. Aztán Mexicoba költözött, azóta ott él. De az a három év volt életem legrosszabb időszaka. Ha lehetett akkor megvert, elvette a pénzem, ellenem fordította az egész családot, a barátaim! Akkor szoktam rá. Kezdtem olyanná válni, mint amilyennek lefestett. Aztán gimis lettem, jött az új osztály, igyekeztem hogy ha lehet, akkor egykicsit is, de változzak. Valamennyire sikerült is. Persze voltak visszaesések. Aztán megismerkedtem veled. És a barátom lettél. Akkor kezdtem kicsit leálni az anyaggal, de összevesztünk és megint visszaestem.

Hirtelen megszólalni sem tudtam. Csak néztem kikerekedett szemekkel. Ez az egész egyszerre sok volt. Vannak durvább sorsok is, de ez is elég durva.

-Megígérem.-szólaltam meg rekedten- megígérem hogy megpróbálok segíteni. Amennyi tőlem telik azt megteszem.

-Komolyan?-kérdezte hitetlenkedve. Bólintottam, mire a nyakamba borult.-köszönöm.-suttogta.

-Ne köszönj semmit. Még nem tettem semmit!-mondtam.- Amúgy mikor szívtál utoljára?

-Tegnap este!-válaszolta. Egész nap nálunk volt. Jól elbeszélgettünk. Este 8 körül ment el. Látszott rajta hogy rég nem szívott, fájtak a végtagjai és dekoncentrált volt. Ma este megint szívni fog. Sikerült kiszedni belőle hogy mit használ. Marihuána. Mondta hogy használt már keményebbet is, mint az LSD , extasy vagy a heroin. Annyit tudtam, hogy egy orvos segítségét kell kérni. De ki tudja. Talán sikerül.

1 hét alatt annyit tudtam elérni, hogy magamra haragítottam Billt. Nem igazán örült neki, hogy szóba állok Hannah-val. Tom nagyon össze volt akkor zuhanva, mikor Hannah elhagyta. Ezért mérges rám, hogy szóba állok vele. Én is begurultam, kijelentettem hogy ne mondja meg, hogy kivel nem szabad beszélnem és kivel igen. Ez tegnap volt. Tamarának mindent elmondtam. Mondta, hogy azért Billt is meg lehet érteni, de engem is. Bill még aznap este megkeresett.

-Szia!-köszönt a szobaajtóban állva. Biccentettem. Az ágyon hevertem és olvastam. Leült az iróasztal előtti székre.

-Lehet hogy egy kicsit túlreagáltam.-mondta. Ránéztem.

-Kicsit? Szerintem nagyon.-feleltem.-Bár azért megértelek.

-Akkor minden rendben?-kérdezte.

-Igen.-mondtam, felültem és kinyútottam felé a karom.-gyere ide.-Mosolyogva jött oda és az ölébe húzott és megcsókolt.-Tom hol van?-kérdeztem.

-Otthon. Kijelentette, hogy nem akar látni semmilyen nyálas békülést.-mondta.

-Hülye.-csóváltam a fejem.

-Ellent kell mondanom. Az ikrem, tehát annyira hülye mint én.-mondta.-de én okos vagyok szóval ő is az.

-Vagy ő tényleg nagyon hülye, meg egoista, és akkor te is.-mondtam mosolyogva.

-De szemtelen valaki!!-mondta.

-Te!-vágtam rá. Csúnyán nézett rám, mire elnevettem magam.-nem tudsz te rondán nézni, kevés vagy te ehhez!

-Na, jó! Most megsértődtem!-kitett az öléből és háttal fordult nekem.

-És mivel lehet kiengesztelni?-kérdeztem. Nem válaszolt, odacsúsztam hozzá, átkaroltam a derekát, és finoman beleharaptam a nyakába. Borzongás futott végig a gerincén, de még mindíg nem nézett rám.-óóó, semmivel nem lehet meghatni a bácsit?-kérdeztem. Hozzásimultam hátulról és a nyakát puszilgattam. Egy sóhaj szakadt fel belőle. Lefejtette magáról a karjaimat, szembefordult velem-dehogynem!-suttogta és hevesen megcsókolt. Teljesen az ölébe húzott, így folytattuk. Benyúlt a pólóm alá és a hátam kezdte simogatni, beleremegtem. Elváltunk, levegő hiányában, majd folytattuk. Én is benyúltam a pólója alá, de én a hasát simogattam. Ő is beleremegett. Áttért a nyakamra azt csókolgatta, finoman harapdálta. elkezdte lehúzni a pólóm, ekkor megcsörrent a mobilja. Zihálva váltunk szét. Tom kereste, hogy hol van már ennyi ideig. Örültem Tom hívásának meg nem is. Ha nem hív lehet hogy több történik köztünk, ami nem feltétlenül baj.

Na ennyi mára! Remélem tetszett, örülnék, ha megdobnál egy komival!