Köszönöm a komit! :) Bocs, de egy kicsit nehezen állt össze a rész, nagyon nem akart jönni az ihlet, na nem magyarázkodom itt van! :)

-Na, gyerekek, mi lesz a kaja?-kérdeztem már a konyhában. Mindenki tanácstalanul nézett a másikra.

-Én nem tudok főzni!-próbálta magát Bill kimenteni a főzés alól.

-Mi sem.-vont vállat Tamara.

-Én pláne nem!-mondta Tom.

-Dehogynem, tesó, spagettit tudsz csinálni!-mondta Bill.

-Akkor a főzést Tomra bízzuk!-mondtam, és bíztatóan megveregettem Tom vállát.

-Miii? Én? Az ki van zárva!-tiltakozott.- engem erre nem vesztek rá!-mondta keresztbe tett karral.

-Tom, ne kéresd magad!-mondta Tamara.

-Mert mit kapok ha megteszem?- kérdezte tom.

-Kapsz a főztödből!-feleltem.

-Na, hogy ez így meg lett beszélve, van itt valami alapanyag is?-kérdezte Bill. Minden volt hozzá, így Tom amilyen gyorsan csak lehetett, összedobta.

-Hmm, ez finom!-kóstoltam meg a kaját. Zörgés jött az ajtó felől.

-Hmm, jó illatokat érzek!-mondta a bátyám.-mi az hugi, főztél?-lépett a konyhába bátyám, ekkkor meglátta a többieket.- Hello!-köszönt meglepetten. A két fiúra nézett, elmosolyodott.

-Sziasztok! Fred vagyok, Rebecca bátyja.-mutatkozott be, kezet nyújtott az ikreknek. Kezet ráztak, majd immár öten leültünk enni. Billék  vacsi után nemsokára hazamentek.

-Hugi, azért leközelebb szólj, ha gyűlést hívsz össze!-mondta Fred.

-Oké. Akartam is szólni hogy jönnek, csak pont elmentél. Amúgy apa hol van?

-Gőzöm sincs. Majd csak hazajön.

-Holnap Vasárnap ugye?-kérdezte Tamara már a szobába.

-Jaja, úgyhogy holnap egész nap Billéknél leszünk.-mondtam.

Reggel -ami nálunk 10 órát jelent- felkelés után szinte azonnal átmentünk a fiúkhoz.

-Sziasztok!-nyitott ajtót Tom fején törölközővel, beengedett a házba- édes egyetlen testvérem bezárkózott a fürdőbe úgy 10 perce, szal még legalább 10 percig bent lesz!

Mondta és felsietett az emeletre. Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén. Nemsokára hajszárító zúgását hallotuk az emeletről. Jó 15 perc múlva Bill és Tom is megjelent immár teljes harci díszben.

-Sziasztok!-jött oda Bill. Egy gyors csókot váltottunk,- reggeliztetek már?

-Igen.-mondta Tamara.

-Mi még nem.-mondta Bill, Tom már a konyhába matatott.

-Bill, már megint nem vásároltál be!-kiáltott Tom.

-De rajtad van a sor, szal hívd a testőrt és nyomás!-mondta Bill miközben leült.

-Bevásárláshoz is testőrt kell hívnotok?-kérdezte értetlenül Tamara.

-Ja, van néhány extrán fanatikus rajongó, aztán ha azok felismernek, végünk.-mondta Tom.-de most a testőrök is szabin vannak, szóval nem kéne őket zavarni.-bájosan mosolygott ránk.- ugye akartok sétálni egyet?

-Őszintén? Nem!-mondta Tamara.

-Sejtettem. Na mindegy majd mindjárt megyek.- sóhajtott. Nemsokára el is ment. Olyan tipikus reggeli álmos csend ült ránk. Bill a vállamra hajtotta a fejét.

-Ennyire nem tudtál aludni északa?-kérdeztem.

-Aludtam, csak fáradt vagyok.-felelte. Tom lihegve ért haza. Természetesen szatyor (azaz kaja)nélkül.

-Aaahh, ez kész. Basszus, nagyon kilógok a tömegből. Nem jutottam el a kisboltig, mikor néhány kiscsaj jött szembe, persze egyből felismertek, alig tudtam elmenekülni.-huppant le a fotelbe.-de attól én még éhes vagyok! Szóval tesó, kérsz pizzát?

-De az nem reggelire való!

-Akkor halj éhen.- válaszolta Tom, majd elment rendelni. Fél óra múlva meg is érkezett a pizza. Mindenkinek rendelt, mert már majdnem dél volt.