Köszönöm a komit!
A következő napon nem beszéltem Billel. Nagyon fájt, hogy így beszélt velem. Végre kibékültem anyával erre Billel összeveszek. Na jó, nem is vesztem vele össze, hisz alig beszéltünk. Igaz, alig beszélt de ahogy mondta azokat a szavakat, már önmagában fájdalmas volt hallgatni. Jó lenne tudni, hogy mi van vele. Nagyon hiányzik. Rájöttem Tommal azóta nem is beszéltem, mióta hazajöttem. 6 óra volt, még biztos nincs koncertjük, vagy épp utaznak. Kikerestem a számát és tárcsáztam. Kicsöngött és fel is vette.
-Haló itt Tom beszél.-mondta hivatalosan.
-Szia Tom.-köszöntem.
-Ki vagy? Rebecca?-kérdezte.
-Igen az vagyok! Jó hogy rájöttél!-mondtam nevetve.
-Régóta nem beszéltünk!-mondta.
-Az biztos. Hogy vagy?-kérdeztem.
-Hát, nem valami jól. Elég csak ránézni a tesómra és az életttől is elmegy a kedvem!-felelte mérgesen.
-Mi van Billel?-kérdeztem aggódva.
-Tényleg megcsalod?-tette fel a kérdést. Ez az a mondat, amit sohasem akartam hallani. olyan rossz ez a szó.
-Nem csalom! ezt honnan veszed?- kérdeztem.
-tamara mondta, hogy egy fiúval találkozol mostanában. Bill félre értette, na jó pár szót hallott belőle, mert ki volt hangosítva a telefon és...-hirtelen elhalgatott.-Bill, mit keresel?-hallottam tompán a hangját- tejet! Kakaót akarok inni!-mondta Bill, de úgy, hogy kis híján leharapta Tom fejét. Hallottam valami tompa puffanást, lépteket és ajtócsapódást.
-szóval-szólalt meg Tom- ő ott volt az ajtó túloldalán és félre értette. sehogyse akarja elhinni, hogy ő kell neked, meghogy már biztosan nem akarsz járni vele.... Vagy tévedek?-kérdezte.
-Nem, ő kell nekem!-feleltem.
-Na, ezt mondtam neki! Meg Georg és Gustav is! De nem hiszi el az istennek sem! Olyanokat mond, hogy biztosan jobb pasit találtál nála, aki melleted van ha kell, ha szükséged van rá. Mindent meg tud adni amit kívánsz... jelenleg több nem jut eszembe.-feljezte be.
-Értem.
-ja, meg sem kérdeztem ki is az a fiú akivel találkozol?-kérdezte.
-Patrik, egy nagyon régi barátom.-feleltem. megpróbálta Billt odahívni de az istennek nem akart odajönni.
-Amúgy épp kajálsz?-kérdeztem.
-Igen.-felelte.
-rendben, akkor nem zavarlak tovább.-mondtam.
-Oké, de beszélj Billel, légyszi!-mondta.-Szia!
-Rendben! Szia.-köszöntem és letettem. Szóval ez a baja. Hiába hívtam, nem vette fel. Azért ez bánt. Ha valami baja van legalább mondaná meg. Egyszerre voltam szomorú és dühös. Fél hét. Átmegyek tamarához. Hét óra volt amikor odaértem. Tamara otthon volt.
-Szia!-köszönt meglepetten.
-Szia! Beszélnünk kell.-mondtam komolyan.
-Tudod, számítottam rá hogy fogsz jönni. Beszéltem Tommal.-mondta, felértünk a szobába, becsukta az ajtót.
-Honnan tudtad hogy kivel találkozom?-kérdeztem.
-Ismerem. Egy ideig én is laktam Győrben. Akkor egy osztályba kerültünk. Nem rég meg találkoztunk, mikor mntem haza tőled. Ott derült ki hogy ismer ő is téged. Mondta, hogy randizni fogtok és érted...-fejezte be.
-Értem. Csak most Bill haragszik rám.-feleltem keserűen.
-Figyi hívd fel a mobilomról.-nyújtotta a telefonját.
-Nem. Ha akar valamit, akkor felhív.-mondtam. Nemsokára hazamentem.
Tamara szemszöge
Felhívtam Tomot. Izgatottan vártam hogy felvegye. Volt egy tervem. De elég sok buktatója volt.
-Szia Tom! Megint én vagyok.-mondtam.
-Szia!-köszönt.-mi van? Nem bírsz nélkülem ki egy órát?
-Aranyos vagy. De kibirok nélküled egy órát. Másfelet már nem.
-Hehe, jó tudni- nevetett Tom.-miért hívtál?
-Figyi van egy tervem! mondtam izgatottan. Elmondtam az ötletem. Jónak találta. Megbeszéltük a részleteket.
-Akkor próbálj erről Billel is beszélni, én meg valahogy átkéreckedem Rebeccához.-mondtam.-Amúgy mikor is lesz vége a turnénak?
-Április közepe.-felelte- umm, figyi, nyáron majd kijössz hozzám...hozzánk?
-Igen, kiengedtek, csak lakhely kéne.
-Az lesz. Idejössz majd hozzánk, aztán elleszünk itt négyesben. Vagy hármasban.-tette hozzá a végét halkan.
-legyünk pozitívak! Négyesben!-feleltem határozottan.
-Rendben! Ja, töltsd fel a telefonodat!-mondta.
-oké, te is! Szia!-köszöntem.
-Szia!-köszönt és letette.
Nah, sikerült kiszenvednem ezt a részt. Nagyon nem jött ihlet.
