Köszönöm a komikat!
-Na, megyek készülődni.
-Rendben.
Ilyen izgatott is rég voltam, az biztos!-gondoltam miközben a szobába szaladtam.
*****
Miután sikeresen elkészültem,elindultam a kávézóhoz. Nagyon izgatott voltam, hiszen 2 hónap után először fogom látni élőben, mert a képeit állandóan bámultam. Thomasról kiderült hogy ő volt az a srác akivel 2 hónapja ütköztem. Amikor megpillantottam Billt, nagyot dobbant a szivem.
-Szia! Benne lennél egy moziban?-kérdezte.
-Persze.
*****
2 óra múlva jöttünk ki a moziból, egy-két kiscsaj nagyon megbámulta Billt.
-Feljössz hozzám?- kérdezte Bill.
-Igen.- feleltem. Beültünk a kocsiba és elindultunk.-Tesód otthon van?
-Nem hiszem, szerintem Gustavéknál.
-Értem.- Végülis Tom otthon volt Georg és Gustav társaságában. Mikor megérkeztünk éppen nagyon nevettek valamin.
-Sziasztok!- köszönt Bill.
-Hello.- köszöntek vissza.
-Sziasztok, Rebecca vagyok.-mondtam.
-Aha szóval te vagy az a Rebecca akiről Bill annyit mesélt.- kiáltott fel Georg.
-Gondolom.- iszonyat zavarban voltam. Bill mesélt rólam. Na ez most ciki vagy nem?
-Akkor most ti fogtok neki mesélni- szólalt meg Bill. Elhelyezkedtünk a kanapén és jól elvoltunk a következő 1 órában.
*****
Busszal mentem haza. Hazafele észrevettem hogy ott hagytam a mobilom Billnél. Szokásom elhagyni dolgokat, de a telefonomat még soha nem hagytam el. Így kicsit bonyolultabb lesz elérni Billt, tekintve hogy nem tudja hogy hol lakom, én meg nem tudom hogy mikor vannak otthon. Leszáltam a megállóba és elindultam a ház felé.
Csütörtök délután elindultam Billékhez. Hannah szülei viszonylag rugalmasabbak a hazaérkezési idő túllépésében. Csak 10 percet késtem. Hannah is eljött velem, aminek nem igazán örültem. Kijelentette ,hogy nincs olyan ,hogy ő ne jöjjön el és ne ismerje meg a haverjaimat. Remélem nem fogja szétkürtölni hogy kivel találkozgatok.
-Mikor érkezünk meg? Mindjárt leszakad a lábam!!!!!- mondta tekintve hogy gyalog mentünk.
-Te akartál sétálni.-emlékeztettem.
-De akkor még nem tudtam hogy ilyen messzire megyünk.- nyafogott.
-Nemsokára ott vagyunk! Jajj, remélem otthon lesznek.
-Miii??? Lehet hogy nem lesznek otthon??? Akkor kiakadok!!!- hisztizett.
-Öhm, elképzelhető. Amúgy szereted a Tokio Hotelt?
-Hát, igen, de ezt nem kötöm senki orrára, mert az kb. a halállal egyenlő!- felelte Hannah.
-Én is szeretem! És ki a kedvenced?- kérdeztem és reméltem hogy nem Bill.
-Tom. Neked?
-Öhh, hát -tétováztam- Bill.
-Óóó, szóval ilyen pasik jönnek be?- kérdezte- a kedves, félénk de jóképű az eseted?
-Óóó, szóval ilyen pasik jönnek be?- utánoztam- a nagymenő, szexmániás de macsó az eseted?
-Igen, csak ne csaljon meg.
-Na, megérkeztünk.- Csöngettem, de nem nyitott senki se ajtót.
Tom szemszögéből:
Arra ébredtem hogy valaki csönget. Foggalmam sem volt róla hogy hány óra, vagyhogy várunk e valakit. Csak aludni akartam, a tegnapi bulizás sokáig tartott és hosszú volt az északa.(azután miután Rebecca elment elmentek bulizni a másik felét gondolom megértitek XD szerk.) Megint csöngettek, nagy nehezen kiszáltam az ágyból és egy szál alsógatyában lementem ajtót nyitni. Két kiscsaj ált a kapuba, az egyik ismerős volt.
-Szia Tom! Bill itthon van?- kérdezte.
-Te ki vagy?-kérdeztem.
-Rebecca.-felelte. A mellette lévő kiscsajnak elkerekedtek a szemei mikor felfogta hogy ki vagyok.
-Gyertek be.- Kinyitotta a kaput majd elindultak.
-Mit akartok?- kérdeztem unottan.
-Öhm, tegnap itt hagytam a telefonom és azért jöttem.
-Én erről nem tudok.- feleltem.
-Szia tesó.-lépett be Bill az ajtón.
-Csá. Na ezt asszem eltudjátok intézni hármasban is, én megyek aludni.- A másik csaj még mindíg nem szólalt meg.
-Szia Bill!- köszönt Rebecca.- bemutatom Hannah-t.
-Szia!-köszönt a csaj. Becsapódott az ajtóm, levetettem magam az ágyra és vissza aludtam.
Folyt. Köv.
